Új sorozatunk előző részei ittö. Meg ittö. És ittö.

Át a Pilisen. A meló legjobb része. :)

Ezen a héten a Leecher tart ébren. Kolléga ledőlt pihenni, füles a fejre. Betettem a csellósok új lemezét, amit már nyolcszázhatvan milliószor meghallgattam, a legelső mixektől, de mint az emlékeztető oltás, tüstènt eszembe juttatta, miért tolom ennek a csapat zizzent művésznek (lemez címe: Deviant!) A szekerét.  Egyben kis szomorúság töltött el, szemem előtt megjelentek a Barba Negra lámpái, ahogy vadul villogtatom őket, a tömeg tombol...

És amikor a How Close legdicsőbb zúzda katarzisa jön el, pontosan time kódolva csap le az Isten nyila az orrom előtt. Isten a legnagyobb király fényes. metal! metal! metal!

Szóval volt némi diszkrét armageddon odafelé. Nagyparkoló, 9-es kivesz, fogmosás 3 fokban, kávé, felpakol...csak a lepakollal volt a probléma este 9-kor. Mert a kurcárbájt miatt beszüntette a megrendelőnk az éjszakai áruátvátelt. Nincs is kellemesebb, mint mikor már lelki szemeid előtt az EGYENES ágyad lebeg, majd közlik veled, hogy egy köpésre otthontól kell egy kellemes 9 órás pihenőt kivenned, mert reggel hatkor nyitnak. Kint három fok, kolléga olyan szaharai meleget rittyentett a fülkében, hogy szélesre tárt tetőablakkal kaptam csak levegőt a kakasülőn. (A meleg levegőnek ugyebár van ez a – jelen pillanatban némileg kellemetlen – tulajdonsága, hogy szeret jellemzően felfelé szállni, és ha az állófűtés ráadásként szintén felfelé okádja magából a 650 fokos levegőt, viszonylag hamar úgy érezheted magad, mintha egy olyan száraz szaunában próbálnál aludni, aminek nincs szellőzője.)

Nyilván hajnal fél hatkor  - a kb. 5 fokos gatyarohasztó melegben – már vagy tízen álltak sorba az éjszaka folyamán csurig töltődött parkolóban. Reggel 9-re sikerült lepakolni, délre már otthon is voltam. Megy ez, mint a karikacsapás...

Szakmai ártalom: amikor a fénytechnikus tekeri fel a vámzár-zsinórt. :)

Emlékszel, Susan, mikor azt mondtam, idén 33 éves vagyok? Majdnem egy évig. :P És most kell valami királyat csinálnom, hiszen a Nagyfőnök is ekkor csinálta a legmenőbb dolgot. Hát év elején meg voltam róla győződve, hogy minden sínen van; Junkies, Ossian, pár nyári Beast in Black, Alestorm. Nos ezek így elég királyul hangzottak. Csak ugyebár blablabla meg minden. Úgy tűnik, ezekre várnom kell, de közben rájöttem, hogy - bár ez mind igen király dolog - egy sokkal királyabb történt közben velem. Szinte észrevétlenül settenkedett az életembe, és aztán egyszer csak észrevettem, hogy fogom a kezed...bármi is lesz a jövőben, az elmúlt hónap nehézségein átlendített minket, és ezt már senki nem veheti el tőlünk.

Erős lelki útravalóval indultam neki este nyolckor az alpesi országnak, hogy egy izmos nightdrive-val zúduljunk Svájc Balatonjához.

Belépve a svájci határon ismét a huszadik században érezhetni magát az ember. Retrorajongóknak ideális. Papírhalmok a vámon...de mint megtudtuk, nem szeretik, ha az ajtóra lépsz. Furcsa egy népség. Ez igen hasznos informciónak bizonyult, és bár komoly lelki erőt kellett mozgósítani, ellenálltunk a késztetésnek.

Mobilnet 2500Ft/Mb. Telefonálni még úgy-ahogy lehet, ha hívnak, csak 170 Forint percenként. Wifi? Kamionos pihenőben? Már-már extrém kérdés: benzinkúton? Miért is lenne...azaz ha mázlid van, egy rövid pihenő erejéig élvezheted a huszonegyedik század felemelő érzését, ha épp arra jársz. A sofőrök csak úgy emlegetik „A wifis kút”.
Ebédem. Most már igazán szponzorálhatna a Szegedi Paprika Zrt. :D

Egyébként kellemes, német-svájcos kis kanyarunk volt, az átlaghoz képest sok kis, dimbes-dombokon áttekergő utacskával. Dőljön hátra, és élvezze az utazást! Mi megyünk Ön helyett. :D

A vámon kifelé is másfél órát várattak. Talán még épp beleférünk a munkaidőnkbe. Egy négykezes munkanap 30 órát tart, amiből 21-et dolgozhatsz, a maradék a kötelező 9 órás pihenőidő. A 21-ből fejenként 2x4,5 óra, amit vezetéssel tölthetsz. Tehát 3 óra bindzsizés, árurakodás, és egyéb szarakodás fér bele. 

Majdnem bementünk puzzlevárosba is. :)

És akkor elértük Passaut. Hat kilométert 2,5 óra alatt tettünk meg. És mindezt miért? Az ember agya felrobban: mert a román és török barátaink már lelkesen ingázgatnak személyautóval, és mert ezek a kretén osztrákok úgy építették meg a határátkelőt, hogy a teherforgalom a BELSŐ sávon halad át, így mind a hat kilométernyi kétsávos dugónak sávot kell cserélnie a határ előtt. Ennyi. Meg se állítottak. Csak a személyforgalmat. Ezek után Hegyeshaloman már nem is próbálkoztunk. Sopron csak a magyar teherforgalom számára nyitott. Kerülő, de biztos átjutás.

Hajnali négyre értünk a bázisra, fél hatra haza.

Szombat kilőve. A kapitány vidékre megy, másodpilóta hétfőn menjen be Egomba reggel hétre, csak, hogy elvigye az árut lerakodni. Nyilván a kolléga kedvéért szívesen megteszi az ember, nem is lenne ezzel semmi baj...de a cégnél minden bizonnyal nincs egy sofőr sem a huszonvalahányból, aki hétfő reggel épp szabad lenne. Ezért autókázzak 120 kilométert. Milyen kellemes is, amikor az ember életét szervező kollégák ilyen empatikusak. De persze fuvart még nem tudunk jövő hétre. Igen, tudom. Borzalmas, az embernek igazi munkát kell végeznie, egy zeneiparban dolgozó ember ennyi év fingfűrészelés után végre megtanulja, mi a magyarok Istene.  Mert szívni kell. Mert az az igazi munka, ha szívsz vele. Nehogy élvezd véletlenül, Szekeres Andris megmondta, az emberek meg éneklik: már csak a pénzért csinálom...

Jah, Los Angelesben...ezt nem csak a pénzért csináljuk. :(