Előző részek tartalmából.

Oberhausenben szintén egy fesztivál volt, 4-5000 fős helyszín. Skalmöld után kilőttem, mert 900 km Limoges-ig. Megint csak szakadó esős, lucskos idő. Úgy látszik a hollandok aprószemű esőre vannak hitelesítve, amint átértem a határon, a monszun átváltott azzá a sunyi lapos, csontig hatoló szutyokká. Bár a német fegyelem lazulni látszik, amint délnek kanyarodott a pálya, hogy a határ mentén fusson tovább, át-átcsapott a német vihar. Igazán odafigyelhetnének kicsit jobban rá. :P

A belgák a németek zivatarát négyzetre emelték, borzasztó özönvíz, olyan széllökésekkel, hogy két kézzel kapaszkodtam a kormányba, ezt a nagy, vitorla buszt le ne vigye az útról. Azon sem lepődtem volna meg, ha Noé elhúz mellettem a belső sávban...

Pár óra alvás után végigzúztam Franciaországon, hála Istennek a sárgamellényes balhéból mára nem jutott, simán vágtam át magam Párizs autópálya-labirintusán, hogy elérve a szökési sebességet tovább zúduljak dél felé. Az utolsó 200 km olyan lassan csorgott, azt hittem sose érek oda Limoges-ba.

Végül két órával a busz érkezése előtt befutottam, lepacsiztam a nagyon kedves helyiekkel, megreggeliztem, előkészítettem mindent, amit tudtam és elmentem aludni.

John Lennon kulturális központ, nagyon jól megcsinált klub, ahhoz képest hogy Limoges olyan apró városka, hogy 10 perc alatt körbeértem a Hungária körúton, befogadóképesség 650 fő, izmos teltházunk is volt hozzá. Elmondták a szervezők – többen vannak, association szervezi, nagyon lelkesek, és ez látszik is a fogadtatáson – mivel a városka pont útba esik Spanyolország felé, a legtöbb nagy zenekar megáll náluk jobb, mint dayoff alapon, azért aztán az emberek meg jól odaszoktak, mert mindig jó a felhozatal.

The Little Princess

Nem tudtam eldönteni tizenhat-e, vagy húsz, de ahogy ott ült kíváncsian nézve, ahogy embereink nyüzsögnek a színpadon, csillogó aranyhajával a Kis Hercegre emlékeztetett. Csak ő a kis hercegnő. Valahogy kilógott a képből, amolyan megfigyelőként, ahogy Exupéry barátja átugrott hozzánk, hogy szemlélődve megismerje, hogy működik a világ errefelé. 

Már majdnem Bordeaux-nál vagyok, amikor villogó autókkal letereltek a pályáról, diszkréten alig látható sárga jelzésekkel következetesen ki is van táblázva Párizs és Toulouse...mágikus műholdas eszközömmel visszataláltam a pályára, borostyánszínben villódzó autók mellett gyanútlanul elhaladva egyszer csak egy elakadásjelző-erőben találtam magam. Ahonnan lelkesen tolattak vissza a kollégák a felhajtón, tüstént asszimilálódtam is, hogy csatlakozva a népszerű nemzeti sportot űzők maroknyi, de annál lelkesebb táborához még épp időben egérutat nyerjek. Liborne felé gugli barátomban bízva nekiláttam a kerülőútnak, így hajnal háromkor pont jól jött. Rendkívül izgalmas, mitöbb szórakoztató.

Még jó, hogy úgy indultam el, hogy lezúzok egy százast, aztán a kávézási lehetőségek függvényében meglátom a többit. Szemmel láthatóan úgy akarják elvenni az emberek kedvét az ingyenesen használható autópályák használatától, hogy nemes egyszerűséggel semmiféle szolgáltatást nem nyújtanak. Nem, olyat se. :P Egy vicces apró benzinkutat találtam, ahol minden, de tényleg minden kötelező kamionos-kelléket meg lehet vásárolni. Azon felül ponyvaregényeket, játékokat, gyerekkönyveket, edényeket. Nem bírtam a csábításnak, megajándékoztam magam egy öteurós színes, laminált Franciaország térképpel. Nagyon szép. :D

Bordeaux-tól délre virradt rám a nap.

Baszkföld csodaszép hegyei között kanyarogva tettem fel a cseresznyét a nap tetejére. Rég dédelgetett álmom volt bejárni ezt a vidéket, és bár gyalogosan nincs rá módom, hogy körülszaglásszak, már ez a kis hegyi rallizás nagy örömet okozott. Majd egyszer a Camino, ha nagyon ráérek. :D

 Boldog izlandi turisták élvezik a tavaszt. :D

Az a csodálatos ezekben a spanyol turnékban, hogy jellemzően 13:00 a get in, az a plusz két óra alvás pedig csodákra képes. :) GPS-em hiányosságai miatt 13:08-kor gördültem be a bilbaói klub elé, gyönyörű tavaszi napsütés, igazán kellemes így december elején. :) Az egész spanyol kanyart egy katalán cég szervezte, nagyon kedves hölgyek láttak el minket minden földi jóval reggelinél-vacsoránál. A koncert (használd az automatikus tárgyeset :P) ismét végigaludtam, az előző két napi 1500, meg az este várható további 500 km rápihenést igényelt. Load out, szokásos "Truck leaving" mire a válasz Elliottól "fuck off truck". Ez a nyugtázó jelzés. :D

Kávé reményében lekanyarodtam a benzinkútjelzés felé, pár kilométerrel arrébb meg is találtam ezt az apró éttermet a semmi közepén. Az egész olyan vadnyugati hangulatú. Csak ez a vad dél. Bár perspektíva kérdése. Otthonról mindkettő. A pultot valami helyi pofa támasztotta, láthatóan a rendkívül csinos kiszolgálószemélyzetnek udvarolt. Gyors kávé, valami borzasztó cukros muffin, - mert semmi használható ételt nem árulnak ezek - aztán indultam tovább. 

Santiago crossload, nekem sikerült parkolóhelyet találni a klub előtt, úgyhogy load in után zuhany a dayroom-ban, aztán mászkáltam kicsit a városkában. Mint tudni Santiago de Compostella fontos zarándokhely, az El Camino zarándokút vége. Meg szép is. :D

Sétám következtetése: a spanyol lányok digitálisan öltöznek: vagy csodaszépek, vagy borzasztó slamposak. :P

Amikor elindulsz Santiagóból, naivan azt feltételezve, hogy a következő 200 km-en lesz benzinkút az autópályán...

Átértem a Portugál határon, rágugliztam, 150km-re írta a következő kutat. Már az se baj, ha zárva. GPS jelzett egyet közel, de amit ő mond, az néha nincs. Lementem a faluba, kút van, reggel hétkor nyit. Fasza, akkor itt alszok. Hétkor kelek, sehol senki. Vicces lesz, amikor visszanézik a kamerák felvételeit, hogy az őrült magyar ugrál meg hadonászik reggel negyed hétkor...

Jött a zsömlés srác, kiakasztotta a pékárut az ajtóra, ő mutatta, hogy még csak 6:20. Telefon hiába van portugál hálózaton, az közép-európai időt mutat. Legalább van remény. Teletank, kávé, uzsgyi.

Olyan jó kedvem lett az egésztől, ráadásul egy régi nagy álmom teljesült: télen-délen turnézok :D

Köszönöm a lehetőséget a Hartmann műveknek, a Skalmöld és a Sörvihar zenekarnak. :)
Vincent, örülünk.

2019-ben Lisszabonban folytatjuk.