Bolondok hülyék napja. :D

Új sorozatunk előző részei ittö. Meg ittö. És ittö. Ittisö. Lassan beszámozom.

Sejthető volt a bekövetkező katasztrófa, semmi jóval nem kecsegtetett  lerakók és felrakók cunamija...Bp. pipa, zúdulunk Révkomáromba. Híd előtt 20 tonnás tábla, eddig jók vagyunk. Hídnál Cövek Közeg visszafordít: csak 3,5 tonna...na ki a hülye? Vékony megmondta. Fuvarszervező megguglizta. Papírforma szerint minden rendben. Csak a rendőr nem tud róla. Zúdulunk Vámosszabadiba, kamionok jönnek, kamionok mennek. Mi legyen? Híd. Szlovákok kérdés nélkül átengednek. Híd túloldalán vörös szakállas, Matrix-napszemüveges Gimpel Tomi hasonmás barátunk vörös fejjel fogad. „Mondtam, hogy 3,5 tonna, nem tájékozódtak?” De, köszönjük, igen. police.hu-n, pont ezért vagyunk itt.” Nyilván visszatolatni viszonylag macerás lett volna, egy „különben a f@szom kivan”-nal búcsúzott. Mondani épp nem mondtuk, hogy nekünk is, haver, két órát vettél el az életünkből. De hát ahogy Tímár Péter klasszikusában úgy csak „gondolva van”, nem bonyolódtunk inkább bele, hanem vigyorogva nagygázzal tovaszáguldottunk. Felrakó itt, felrakó ott. M1-en szembe brutális baleset: kamion az árokban, fülkéjét, mintha egy óriás gyerek precízen 2 dimenziósra hajtogatta volna ki. Kicsit elgondolkoztam a dolgokon...

Nullás: nyilván az is beállt, mint a cövek: egy gyökér a túloldalon nekiment a semminek, szokás szerint a mi oldalunk a hülyék miatt állt be, akik bámészkodtak...de ha még lett volna mit.

Második hülye: logisztikai központ, csikorgó gumikkal megállok a sorompó előtt, porta balra. Semmi. Fél perc múlva kijön az in-kalos hülye. Mit akarunk? Jópofa vagy, talán bemennénk? Ez a kijárat. Jaa, boccs, niylván. Egyértelmű. Talán ha kiírnátok, baromarcú, akkor rájönnénk. Igazi porta megvan, bejutunk, mágneskártya. Komoly cég, vagy csak lusták ajtót nyitni.

Iroda, árufelvétel, harmadik hülye: Sziasztok, mit szeretnétek? Két Big Macet nagy krumplival bmeg. Szerinted???

Nulladik hülye. :P

Kifelé túlszaladtunk 2 métert, fent említett második számú – rosszindulatú – hülyének nem csak ki kellett másznia a dobozból, még három lépcsőt is lejött, mert én ki nem szállok a kedvéért. Az a fej, amit közben vágott, mindenért kárpótolt. Visszavigyorogtam rá, és elvágtattunk.

Nullás az M5-ig lekvár. Délután volt már, és ugyanott voltunk, ahol reggel. Diszkrét dezsavűvel át a Pilisen, Komáromnál kikerültük a másik dugót, és már röpültünk is egészen az osztrák határig, ahonnan sok értelme nem volt továbbmenni, úgyis ki kell venni a 9 órás pihenőt. Akkor inkább éjjel.

A déli úton mentünk, ott sokkal szebb a táj, plusz Passaunál megint nagy dugót írt az okosság. Nagyon szeretem ezt az utat, Paddyékkel is jártunk erre tavaly. Alpesi házikók, dimbes dombok, aztán Boden see; nagyon hangulatos délután elértünk a svájci határra, de az már akkor zárva volt. Viszonylag közel a parkolóhoz, még épp jókor. Utánunk egy órával már 3-4 kilométeres sor nőtt. Kellemes csillezgetés, sörözgetés a kamionok között a lemenő nap fényében a húgyszagban. :P

El se tudod képzelni, kedves Susan, mekkora különbség volt a múlt heti és a mostani meló között. Akkor mintha a purgatóriumot jártam volna, most meg mintha egy kellemes kiránduláson lennék, ami ugyan a kelleténél hosszabbra sikerült, mégis határozottan jó hangulatban telik, még ha a múzsa tova is veszik a magas hegyek mögött, de hát nemsokára én is visszamegyek az Alpok jó oldalára. ;)

Reggel gyorsan elintéztük a vámos szarakodást, sitty-sutty leraktuk az árut, és kiálltunk egy parkolóba, amíg megkapjuk Houstonból az utasítást. Jó érzékkel az Olaszország felé vezető úton táboroztunk le. ;) Rövid csill, és jött a sms: Észak-Olaszország. Ha pályán mégy Svájcon át, ez a legszebb rész. Egyenesen át az Alpokon. Leecher-turnén, Lorin Walkerrel is erre jártunk. Csodálatos. Kellemes kis nap, laza lerakók, csorgás gyönyörű helyeken. Szent Gotthárd alagút. A pályáról felismertem a vízesésről, ahol tavaly az őrült hétvégén, szintén Paddyékkel, a baglyos fesztiválon voltunk. Este hétkor kiálltunk a pihenőre.

Hogy kedveskedjek a csellós srácoknak, egy kis rövidke szösszenet a kedvenc témájukról amit tudok, hogy úgy hiányolnak már: ;)

Ekkor követtem el ugyanazt a hibát, amit az Arkona-turné első napján Zágrábban a hideg grillzöldségekkel...csak most olajos hal volt a gyilkos.

Az úti ember, a highway junkie hamar kitapasztalja a pihenők és benzinkutak által nyújtott szolgáltatásokat. Mint, hogy Németországban ingyen van az ötcsillagos, öntisztító Sanifair budi a járvány miatt, éppúgy azt is, hogy valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a svájciak és olaszok nem szeretik a wc-deszkát, ami hozzájárul a combizmok menetrendszerű reggeli edzéséhez. Ennek fényében a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam, hogy a kiszolgálóegység felújítási munkálatai miatt konténerekből álló objektum egyik használható fülkéjében már-már Sziget Fesztivál minőségű ülőalkalmatosságra leltem, majd miután az ingyen kézfertőtlenítővel kezelésbe vettem a felületét, boldogan üldögéltem rajta kétszer fél órát a csendes olasz éjszakában. ;) Az élet apró örömei.

Reggel felrakó, majd nyílegyenesen vágtattunk hazafelé a múlt heti úton a kis lyukas házak és farmok között. Magyar határ után rendőrségi ellenőrzés a parkolóban. POLICE feliratos fekete maszk! A divat elérte a rend őreit is. Miután a román kollégát elengedték, és a fiatal poszt intett, hogy mehetünk, vidám parolázás kíséretében elhagytuk az ellenőrző pontot, és borzasztó jókedvvel hasítottunk hazafelé. Éjfélre lábunk a bázis szent betonját tapodta.