Szóval ott tartottunk, hogy este átsétáltunk az egy sarokra lévő, igen hangulatos Woodstock pubba. (Szöulban minden második élőzenés klubot Woodstocknak hívnak. :D) Közvetlenül Itaewon szívében található nagy csomópontban van, egy emeletes ház második emeletén. A földszinten üzletek, az elsőn night klub. 

Kábé az egész szöuli magyar közösség eljött az ücsörgős, félig akusztikus bulira. Elképesztő élmény, amikor Pesttől 10000 km-re kiabálja a közönség, hogy „Mese! A szerelmedtől lettem ilyen!”. 

Ott volt a koreai konzul, a kultúrattasé, a postás, a rendőr, a villanyszerelő…

Utánunk szintén helyi hard rock banda játszott, elképesztő energiával. És amilyen profik ezek a srácok a színpadon, annyira szerények ...

Pár szót az előzményekről: amikor – két héttel a turné előtt - megvettük a repjegyeket, eredetileg Jejun, Dél-korea lengagyobb szigetén rendezett rockfesztiválon lett volna a koncertünk csütörtökön. Csakhogy két nappal az indulás előtt tört ki a belpolitikai korrupciós botrány, milliós tüntetéseket, és általános népharagot vonva maga után – érdekesség, hogy mi semmit sem tapasztaltunk ezekből a város másik felén. - Ezért lemondták az egész fesztivált úgy, ahogy van. Így last minute klubkoncertet szerveztek nekünk helyette.

Csütörtök reggel áttaxiztunk a Hotelbe, ahol az aznapi koncertért foglaltak szállást nekünk. Szöuli taxisélményeink igen színesek. Két autóval mentünk, jellemzően belpiacos Hyundai Sonata, olyan New ...

Egy kis félreértés miatt szerdán 11-kor kint álltunk a megbeszélt helyen, aztán rájöttünk, hogy elképzelhető, hogy ők este 11re gondoltak. :D Mindegy, ha már kint vagyunk gyors reggeli a KFC-ben…nem volt más nyitva, nem vagyunk rá büszkék, meg nem is esett jól. :D

De ha már felkeltünk, nyakunkba kaptuk a várost Viktorral és Vilkóval. Andris visszament aludni Attilával a szállásra. :D

Toronyiránt lesétáltunk a Dunához (közmegegyezés szerint minden, várost kettészelő folyó Duna :P). A parton holland minőségű és infrastruktúrájú bicikliút halad végig, felette hatalmas betonpilléreken – néhol a folyó felett – van az autópálya. Ott volt hely neki. A bicikliutat néhol egy-egy indokolatlan street workout játszótér, vagy ...

Becsekkoltunk és elindultunk felfedezni a környéket farkas étvágyunk enyhítendő. Jó fél órás mászkálás után visszajutottunk a hostelhez, amivel közvetlen szemben volt egy eldugott kis ajtó, mögötte egy apró puritán étkezde. Láthatóan nem a turistákra volt berendezve, amint később tapasztaltuk, főként más – öltözékük alapján – menő éttermek pincérei jártak oda ebédelni.

Ez volt első találkozásunk az autentikus koreai konyhával. A terem közepén álló hosszú asztalt elfoglaltuk, a kedves helyi hölgyek pedig kirámolták elénk az összes dolgot, amit enni lehetett. Napi menü volt, nem tudtuk mi az, de szépen betermeltünk mindent. Szerencsére tengeri herkentyűk nem voltak az aznapi étlapon. Viszont minden, amit ettünk, ...

Ez a történet egy évvel hamarabb kezdődik, amikor volt egy nagy, fesztiválszerű eseményünk a Junkies-zal a Dürerben. Két színpad, 8 zenekar. Én menedzseltem le az egészet, plusz még játszottunk is a Zarathustrával. (Itt láttam először a Sniffyctiont élőben.)

Erre a bulira jött el a NATY, egy legendás koreai metálbanda. Később tartottam velük a kapcsolatot és megemlítettem, hogy szívesen mennénk hozzájuk játszani. Pár hónappal később szóltak, hogy meghívást kaptunk egy koreai rockfesztiválra, ott minden költségünket állják, de az utazást nekünk kell megoldanunk. Sikerült támogatást szereznünk rá, de sajnos nem jött meg a pénz időben, így le kellett mondanunk a felkérést. Megbeszéltünk, hogy ősszel pótoljuk egy közös ...

Reggel bevásároltam a sarki kisboltban, összekapartam a kissé másnapos népeket, aztán olyan fél 12 felé már zúztunk is Párizs felé. Az elképesztően drága kapus rendszer miatt országúton mentünk, de azzal együtt, hogy napi 40-50 eurót spóroltunk, a táj is gyönyörű volt, nem beszélve az olcsó falusi kocsmában magunkhoz vett életmentő kávéról. Ez az egyik dolog, amiért szívembe zártam Franciaországot: bárhova mész, a legutolsó kiskocsmában is hibátlan a kávé. Van neki kultúrája, na.

Párizsban azért csak beszippantott a délutáni csúcs, tettünk egy gyors látogatást a híres temetőben, természetesen Jim Morrison sírja nem maradhatott ki. Még világosban kanyarodtunk a Notre Dame elé, majd toronyiránt (szó szerint) pont ...

Prága, Dayoff.

Dayoffal kezdtük a turnét, mert ennyire lazák vagyunk. A belvárosban lévő hostel elérése után 7 km-t kellett autókázni egy használható – de nem túl drága őrzött parkolóig, majd másnap egy rövid városnéző villamos-bliccelés után vissza és felvenni a lányokat a csomagokkal.

Miután ledobtuk a vasat, becsaptuk a várva várt első korsó jóféle cseh sört, nekivágtunk a nézelődésnek. Már vagy negyedszer voltam Prágában, de végre sikerült látnom is valamit belőle. :D Kristóf, hatodik érzékét bekapcsolva megtalálta a Medieval Tavernt , ahol, egy dolog, hogy az összes boltív koponyákkal van kirakva, de még csinos tűzzsonglőr lányok is ugráltak, az előadást pedig jól megnéztük az ablakból ingyen. :P

...

A poszter Kungl Matyi munkája

Mikor nyáron leültünk a lányokkal megbeszélni, hogy dolgozzunk együtt, már körvonalazódott a „nyugati” turné a fejemben. Elég halványan, és messze nem azon az útvonalon, ami lett végül belőle, de a szándék meg volt. Augusztusban elkezdtem felvenni a kapcsolatot a helyekkel, tudván, hogy elég késő van, de meglássuk (sic) alapon. Ahogy közeledett a november, és még mindig csak Giessen volt meg a német részből, a DIY touring csoportból segítségemre sietett Simon Drew gitáros, (Simon Chainshaw) akivel egyébként még sose találkoztam, csak váltottunk pár levelet. Nagy mennyiségű francia kontakttal szórt meg, és Malik Lille-ből, valamint Laur Besanconból rögvest vissza is igazolt. Így aztán Franciaország ...

Whitchurch-ben beugrottunk egy igen drága klasszik angol reggelire, csak a próba kedvéért. Nyugdíjasok és helyi munkik jártak oda…meg mi. Csak nekünk egy diszkrét otthoni ebéd árába került.

Érdekes építészeti megoldások Coventry-ben...

Fotó: Má

Coventry-ben sok időnk volt, körbeszaladtunk a belváros két utcájában, ami a világháborús bombázásokból megmaradt. A városháza és egy lyukas templom. Amíg a zenekar bevonult a Pri Martba, addig kis helyi segítséget igénybe véve sikerült rábukkannunk Kristóffal még egy megmaradt utcára, ahol több száz éves faházak között rátaláltunk az igazi autentikus pubra, és a legnagyobb megelégedéssel szürcsölgettük a pohár sörünket az Öreg Szélmalomban, mikor megjelent Julien, a ...

Newcastle-t elhagyva szintet ugrottunk, vettünk egy Nagy-Britannia autós atlaszt. Úgyhogy innentől jóval bátrabban vágtunk bele az ismeretlenbe, le is tértünk a pályáról nyugat felé, hogy átszelve a szigetet átéljük a sztereotip angol vidék hangulatát. A végtelen pusztákhoz szokott alföldi gyereknek (amilyen nem vagyok) igen szokatlan, hogy a legelők keresztül-kasul vannak szabdalva alacsony kőkerítésekkel. A sziklás talajon szinte csak fű nő, fát csak elvétve látni, egészen olyan érzetet adván, mintha valami magashegységben lennél. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, egy rövid kanyargás erejéig belevetettük magunk a kőkerítések útvesztőjébe...megérte.

Penrith-nél értük el az M6-os észak-déli pályát, de Kristóf ismét ...

Rendhagyó bejegyzéssel örvendeztetlek benneteket. Kijött a Junkies új klipje, a Buli van, amit én forgattam Koreában. :)

Később majd lesz részletes beszámoló is róla, de ez most olyan friss, hogy kénytelen vagyok kitenni. :)

Ízelítőül egy kis fedélzeti kamerás videó a Lake District National Parkból. Talking Heads muzsikára.

Rakd ki teljes képernyőre!

Legördülvén a kompról némi kanyargás után nem megszokott baloldalon találtam magam. Balkormányos busz Angliában, első fordított-közlekedésbeli vezetés. Ráadásul útfelújítás, szűkített sávok, ideiglenes minikörforgalmak. Mindez 500 km vezetés után, frissen, fitten. :P

Zárójeles megjegyzés: A kb. egy évvel korábban jogtiszta Európa-térképpel vásárolt IGO szoftveres Navon GPS-emen nem volt Egyesült Királyság térkép...lehet ott már előtte sejtettek valamit. Elindultunk a nagy zöld szigeten, (mást nem mutatott a GPS) maradt az Európa atlasz, két oldalinyi Angliával. Becsületükre legyen mondva, igen korrekt a kitáblázás.

Egyébiránt úgyis pont a nyár eleji Alpok-túrán mondtam, hogy ki kéne már megint próbálni az analóg ...

Prágában hibátlan fogadtatásban volt részünk, Csabi, a kint élő magyar szervező elintézte, hogy a Balassy intézetben ingyen kapjunk szállást, még fenntartott parkoló is volt a busznak. Aki járt már Prágában autóval, az tudja, hogy egy parkolóhely a belvárosban többet ér egy ötcsillagos szállodánál. Fejedelmi. Rögtön három helyre álltam be keresztben. (Sajnos a következő turnén már nem jött össze ez a mutatvány, mert lecserélték a főnököt valakire, aki - hm...kevésbé segítőkész). Fotó: Scholtz Kristóf

Kedves kis akusztikus koncertet adtak a srácok a Budapest Étteremben. Lévén metálbanda, nem volt szokványos, de a jó dalok torzítás nélkül is jó dalok. Mint utólag kiderült, a magyar tulaj kifizettette azt a pár ...

Eszterrel, az Ann My Guard zenekar fronthölgyével egy évvel korábban ismerkedtem meg, mikor az ausztrál The Mis-Made női rockzenekarral turnéztam. (Lehet, később még róluk is lesz poszt.) Miután nyertünk a Cseh Tamás Program külföldi turné pályázatán, lázas szervezkedésbe kezdtünk. (Itt jegyezném meg, sajnos csak dupla vagy semmi alapon működik a dolog, vagy leszervezel egy turnét, aztán reméled, hogy kapsz pénzt, vagy kapkodsz, és hajad tépve próbálsz last minute koncerteket összekaparni. Utóbbit Eszter átélte, és nem kívánja senkinek, meg lehet tőle kérdezni. Előbbibe szintén belefutottam a Sniffyction-nel, ahol kész volt a turné, de nem kaptunk pénzt rá. Hála Istennek kijöttünk nullára, de ez majd egy másik történet.)

...