A decemberi turnén mindkét zenekar meghívást kapott a Rock N Iasi fesztiválra a Bucovinától , így fogant meg a turné második részének ötlete. Iasi – mint azt megtapasztaltuk – messze van. Nem szimplán nagyon messze, olyan messze, hogy már a második napon konszenzus alakult ki a Leecher zenekarban – jómagam is beleértve -, hogy a novemberi bukaresti hétvégét határozatlan időre visszatömjük a szekrénynek egy nagyon eldugott sarkába, ahol remélhetőleg feledésbe is merül az elkövetkező egy-másfél évre biztosan.

Azért, hogy mégse kétszer két napot – vagy fakultatíve 14 órát – élvezzük Románia Uniós forrásból felújított úthálózatának szolgáltatásait (most már tengelytöréstől nem kell tartani, csak az őrült román ...

A Deley egy igazán érdekes instrumentális, elektronikus post-rock történet. Sokszor mentünk már együtt ide-oda, szerveztem nekik egy bukaresti post-rock fesztiválra fellépést, de aztán nem győztem kapacitással, így a srácok egy kölcsön pickuppal mentek le. (Az talán még menőbb volt :D)

A post-rockkal már az Alithiával való első találkozásom óta nagyon jóban vagyok, miután hazajöttem Törökországból, akkor ismerkedtem meg a Sonarral, rajtuk keresztül a Deley-jel. Mindkét banda abban tér el az ausztrál barátaim – ott elég jó a merítés post-rockból - bandáitól, hogy sokkal jobban dominál bennük az elektronika, ettől jóval pszichedelikusabb lesz a történet, rendszeres fellépői a SUN fesztiválnak is.

Ennek a turnénak az ...

Előzmények  itt ,  1 ,  2,   3,   4,   5,   6.

7. rész után

viszonylag frusztrált Mártont még egy kissé sikerült felhúzniuk a holland sofőröknek. Itt álljunk meg egy szóra. Mert van valami a népek autópálya-használati szokásaiban, ami 90%-os általánosítással igenis igaz. Valami néplélek kérdés lesz, majd valaki kikutatja. Lehet a KRESZ-oktatásban kell a hibát keresni…vagy mindkettő. A már régebben említett svájci esetben inkább az előbbi az igaz. A németeknek egyszerűen meg van a kultúrájuk hozzá, hogy használjuk az autópályát. A belgák és a hollandok viszont állítom, hogy rosszabbak magyaroknál!

Mikor 120-szal, kellemes utazóban mégy a belső sávban, elhaladnál egy, a jobboldaliban csorgó autó mellett, aki épp ...

Előzmények  itt ,  1 ,  2,   3,   4, 5, 6. rész :)

Már mikor befejeztük a hangbeállást, elkezdtek szállingózni az emberek, de nekem el kellett vinni a főhőst egy live session felvételre. Visszatértemkor, hirtelen, mintha belecsöppentem volna egy harmincas évekbeli táncos mulatságba. Bár sajnos nem jött értem korabeli autó, hogy visszaröppentsen az időben, de a hatás anélkül is meg volt. Drága Claire! Ha azt gondoltam, biztos otthon éreznéd magad Neversben, hát ebben a pillanatban talán valahol egész máshol, ahol minden gondod elszáll. Az idő megáll…

Ismét elfogott az a művészfilmes hangulat.

Anna, a magas, szőke lány, aki ezeknek a keddeknek a háziasszonya; 30-as éveket idéző ruhában, még a hajviselete is passzol. ...

Sokadik fejezet...á tökmindegy

Ha lenne időnk, és nem vinne el a szélvihar, nagyon szívesen körülnéztem volna azért. Biztos tele van a tengerpart bunkerekkel. Nem beszélve ezekről a mókás, uszonyos hajókról, amit sajnos nem állt módomban közelebbről szemügyre venni, csak a buszból fényképezgettem, amíg nagyon nem dudáltak mögöttem. :D A kedvencem a világítótorony-hajó! :)

Borzasztó hideg- és szélviharos napunk van. Azt gyanítom, izomlázam lesz estére, úgy kell tartani a buszt, hogy ne vigye le a szél a pályáról. Az az idő, amiben ha három és fél percnél többet töltesz kint, apró cafatokra fagysz, majd darabkáidat messze viszi a szél a határban…

Megvilágosodtam, és egyszeriben egyértelművé vált a mindent ...

13. fejezet

Lorin vett egy jack kábelt, úgyhogy igen jelentős mértékben ki lettem tanítva az amerikai country és blue grass zene történetéből kezdetektől napjainkig.

Plusz útközben beugorván Kurthoz Belgiumba buszt cseréltünk, mert már meguntuk. Amúgy se tetszett a színe, meg olyan fapados melósbusz volt, amivel sose turnéznék magamtól. A kéknek van karfás ülése, ami nem műbőr. :P

Borzasztó szakadó esőn át vágtattunk keresztül Németországon, ami csak Belgiumban kezdett abbamaradni, Middelburg Hollandia déli csücskében lévő kis szigeten van. Vagyis nagy valószínűséggel eredetileg félsziget volt, csak elcsapták a bokájánál egy csatornával. Tudjuk, mennyire szeretik a csatornákat ezek a nyugati tengerparti népek. Ez a ...

Előzmények  itt , 1 , 2, 3 . rész.

Kilencedik fejezet

Claire, csináltam Neked egy kis ajándékot indulás előtt. ;)

Livigno Olaszországhoz tartozik, de olyan közel van a svájci határhoz, hogy vámmentes övezet. Alig, hogy átjössz az alagúton (hétköznap 34, hétvégén 45 euró oda-vissza), kijáratnál a svájci határőrség állomásozik. Természetesen kiszedtek, gyakorlatilag a testüreg-motozáson kívül minden lehetséges módon csesztettek minket. A buszt apró darabokra szedték, az összes csomagot átküldték a mobil röntgenen. A számban turkált a csóka, majd közölte, hogy pozitív a marihuána-teszt. Én akkor már kissé morcos voltam, hogy minek kell b**tatni minket, úgyhogy elég határozottan és mérgesen mondtam a manusz arcába, hogy ...

Előzmények  itt , első rész itt , második rész itt .

Hatodik fejezet

Reggel tíz fokra keltünk. És nem a lakásban volt annyi. :) Nagyon szép időben csorogtunk át az Alpokon, mintha egy terepasztalon utaznánk keresztül. Épphogy csak elolvadt a hó a völgyben, már gyönyörűen zöldell a fű, a hegyek havas csúcsa ködbe vész. Ki se látszottam a sok epicből és ohmygodból. :) Az ember lelkét megérinti, ha csak átzúdul ezen a vidéken. Ilyenkor érzem, hogy a sok 20 órás fennlét megérte, hogy itt legyek. Rendkívül szórakoztató társaságom van, főleg Ray (nagybőgő) tud kizökkenteni -  amikor már hosszú órák óta belesüppedek a vezetés monotonitásába - olyan zsigerből jövő hülyeségekkel, hogy kitör belőlem a nevetés, és ...

Előzmények itt , első rész itt .

Negyedik fejezet

Érdekes érzés kerített hatalmába, Claire. Vajon a szocialista realizmus stílusjegyeit magán hordozó panzió nosztalgikus hangulata tette-e velem, vagy mert három nagyon hosszú és fárasztó nap után, ahol napi huszonöt órát össze vagy zárva másokkal, ráadásul angolul kell az agyad tornáztatni, végre egyedül lehettem pár órát és a szerv, ami mindig csak a galibákat okozza lazított egyet az övön, ki tudja? Minden esetre erős   home honvágyat kezdek érezni. (Az angol…) Általában az ember akkor csúszik szét, ha csökken a nyomás rajta.

Elmúlt. Élt 14,5 percet.

Felbosszantott, hogy se wifi, se mobilnet, de még térerő se nagyon. Magyarország 15 éve…csak akkor nem akartam ...

Előzmények itt .

Csavartam egyet a blogon...

...

És megint csak Exupérinek van igaza, Claire. 10 perc fagyás kint a betonon, mert kretének a ryaneresek. Nem, nem vihetem fel a hátizsákom, mert már azért is külön kéne fizetni. Laptopom csupasz seggével a hónom alatt keresem a helyem, ahol egy barom már hortyog. Mindegy, leülök eggyel előrébb egy üres helyre, remélvén, hogy másnak nem kell.

És ezek után: nem tudom, hogy lehetséges, de akkora a lábtér, hogy még tarkóülésben is elfér a lábam. A hajtómű ott dübörög mellettem sokezer lóerejével. (Csak felébred a mérnök az emberben ilyet látván.) Majd a robotmagyar elkezdi dadogni a széfti ficsörzt elképesztően vicces akcentussal. A sztyuárdeszeket ismerem egy régebbi utamról.

...

Ennek a cikknek apropója, hogy bemutassam nektek a csütörtökön induló, valamivel több, mint 9000 kilométert felölelő nyugat-európai turnémat. A Salt Lake City-ből származó Lorin Walkerrel és két zenész barátjával fogok eltölteni 25 napot Belgium, Hollandia, Franciaország, Svájc, Olaszország és Németország legkülönbözőbb pontjai között száguldozva. 

Itt mindent megtudhattok az együttesről és a turné állomásairól.

Íme az út: :)

A reggeli géppel röppenek Brüsszelbe (vagyis egészen pontosan Charleroi-ba, csak a Ryanair szerint az Brüsszel, ami olyan, mintha úgy tüntetnék fel a repteret, hogy Budapest - Székesfehérvár...mindegy, kicsire nem adunk), ahol felkapom a buszt és a bandát, és suhanunk tovább  Liège-be. 

...

Egy kicsit még nem engedjük el ezt a turnét, annyira jól sikerült. :)

Nézzétek meg rövid összefoglalónkat róla. Nagyszerű muzsikával, szép lányokkal. ;)

Jövő héttől egy különleges dologgal jelentkezek! ;)

Leecher a csellómetál magyar úttörője. Itt olvashattok róluk, ha még nem ismernétek őket.

Fotó:  Vovka Chudinov

Nyáron volt egy melóm: az orosz Arkonát kellett felcsípnem a bécsi reptéren, kivinni őket egy fesztiválra Grazba, majd éjjel vissza és Ferihegyen felrakni őket a gépre. Innen az ismeretség, plusz a mi kiadónk és az ő booking ügynökük nagyjából ugyanaz az ember. :P Így hosszas egyeztetés után végül zöld utat kaptunk, hogy csatlakozhatunk az orosz folkerekhez három buli erejéig. Zágráb, Újvidék, Kolozsvár.

Viszonylag komoly facebook-kampány előzte meg a turnét, a deal az volt, hogy keresztbe hirdetjük egymást fizetett hirdetésekben. A helyi online médiumok is szépen rárepültek a témára, Szerbiában például ...

Ez a cikk is kicsit eltér a többiektől, mivel nem turnén vagyok, de némi köze azért van a dologhoz, mivel a FEMME menedzserével jöttem tárgyalni, és ha már kiugrottam Hollandiába, gondoltam csak beleszippantok, a hanyatló Nyugat ópiumába. 

Elképesztően olcsón jutottam hozzá (wizzair discount clubtagságival 6500Ft-ért oda-vissza) a repülőjegyeimhez. Egyéb iránt minden más meg meglehetősen drága, ha valaki arra adná a fejét, hogy kiruccan Eindhovenbe, készüljön fel, hogy a legolcsóbb hostel 32 fős hálótermében 25 euró egy ágy…én 30 ért voltam egy nagyon korrekt másikban, 4 ágyasban. Egyetlen kellemetlensége, hogy a vizesblokkhoz el kell kirándulni a mínusz egyre.

Szóval a hajnali géppel két óra alatt átröppentem Noord-Brabant ...

Első részünk, itt , bár úgy látom már lassan mindenki olvasta. :)

Másnap délután megérkeztünk Bukarestbe. A klub nem volt nyitva még, úgyhogy három órát csöveztünk a belvárosban, egy olyan sétálóutcában parkolva, ahova be se mehettünk volna. Nyitásra visszacsorogtunk a klubba, ahol az első meglepetés ért minket: nem tudott rólunk senki ugyanis. Mint kiderült, Subi a főnökkel egyeztetett turné előtt, aki pillanatnyilag svédországi nyaralását töltötte, de a managernek elfelejtette megemlíteni a mi bulinkat. Hiába próbálkoztunk, hallani se akart róla, hogy ott játsszunk. Este 8 óra, Bukarest, se szállás, se lóvé. Egy random román srác előkerült valahonnan, és két órán keresztül telefonálgatott, hogy találjon nekünk egy ...

Január van, off szezon, az utolsó decemberi turnét is elolvastátok már, így aztán úgy döntöttem, hogy kicsit visszanyúlok a kezdetekhez, amikor fiatalok voltunk és bohók...

A Lord Bishop turné előtt meg voltam győződve róla, hogy ennél nagyobb szívás nem történhet zenekarral turnén, mint a Vadvirágok 2011-es Balkán-turnéján. A Vadvirágok volt az első komolyabb próbálkozásunk húszéves fejjel, amilyen kevés ember ismeri, annál több helyre jutottunk el, ráadásul mindezt egy 1982-es Transposterrel, kinek neve: Dorka.

Dorka 2008-ban. 

Az egészet énekesünk, Subi szervezte. Így, miután már belelátok a szakma rejtelmeibe, értem mennyit melózott a bandáért.

A turné úgy kezdődött, hogy „Lemondták az újvidéki bulit, ...

A Sniffyction -t remélhetőleg már egyre többen ismeritek. :)

Több szempontból is különleges és izgalmas volt a hétvégi erdélyi turnénk. De kezdjük a bemutatással, hogy is jön a képbe a Leecher , kik ők, mit játszanak?

Októberben kaptam egy üzenetet egy csinos hölgytől, hogy egy csellómetál bandában énekel, menedzsert keresnek és egy ismerős engem ajánlott. Elsőre némileg kétkedve fogadtam, tekintve, hogy a hazai metál színtér sajnos eléggé le van gyalulva, de izgalmasan hangzott a csellós balhé. Különösen közel áll a szívemhez a hangszer, 6 évig magam is játszottam rajta, csak a basszusgitár miatt hagytam abba.

Kínos késéssel értem a megbeszélt helyre, egy étteremben ültek hétfő este, megterített asztal körül. Még ...

Előző részünk itten olvasható.

Vagy hárommal magasabb fokozatra kapcsolva elzúdultam a közértbe reggeliért, összeszedtem az arcokat és némi havasesős köd masszáján átrágva magunkat visszazúztunk Dominquehoz, még két órát csorogtunk a dugóban Ecquevilly felé, hogy némi késéssel érkezzünk. A klub nagyszerű, csak nincs túl egyszerűen megközelíthető helyen…mint ha Showbarlang Érden lenne egy gyártelepen.

Tésztát főztek vacsorára, ami igen jól esett, tekintve, hogy nem igazán volt alkalmunk főtt ételt enni az elmúlt két napban. Annyi camambert sajtot ettünk, hogy a busz kezdte átvenni a szagát. :D De azért büdös sajtból is megárt a sok.

Az Atomic fénycucca egész jó, csak kéne egy rendes keverő hozzá. Kihoztam mindent, ...

Kezdjük in medias res…

Mivel a Ryanair párizsi járata 100 km-re Párizstól száll le, Dominique kijött értük busszal. Rikinek a rendszer kisorsolta a nagylábterű, vészkijárati helyet, mi meg Vikorral odaköltöztünk mellé. Ekkor kezdődött a buli. Jókedvemet már a Mastercard lounge ingyen whiskyjével megalapoztam, ezt a jó drága repülős Grants-szel fejlesztettük tovább. Leszállás előtt visszahuppantam a morcos francia üzletember és az iráni cserediák közé. Daneillel 10 perc alatt nagy cimbik lettünk. A SOTE-n tanul fogorvosnak, mert nálunk olcsó a képzés. :D Be is vittük a városba, a már nem szomjas Junkies-zal. A srác megivott fél sört a buszban, onnantól a társaság központi figurája lett. 

A reptéren derült ki, hogy a sofőr ...

Az Alithia egy ausztrál post rock csapat, igen régre vezethető vissza a barátságunk. Még a Fatal Errort vittem egész az elején – Dorkával – amikor az épp Budapesten stúdiózó Alithia csatlakozott pár kis klubbulira. Valamivel később visszatértek turnézni Európába, akkor egy komáromi köröm volt velük, már meg volt a Citroen C25, de még nem volt alkalmas hosszabb külföldi turnéra. Budapestről a cseh Fluffwheels vitte őket. Viszont szoros barátság alakult ki közöttünk, Tibi, a Melbournben született, de félig magyar basszusgitáros ajánlott be a Sleepmakeswaves turné végén lévő Balkán kanyarra . Az Alithia tavaly Athénban vette fel új lemezét, majd rövid Szófia-Bukarest-Kolozsvár-Budapest körre jöttek velem, már a nagy bordó Boxerrel.

Koncsik Mátyás vendégcikke

Szabadka, Zenta

november 17-18.

Vendégszerzek és vendégvezetek.

Szabadka

Péntek kora délután kezdődött a buli. Pár perc késéssel érkeztem a próbateremhez. Bepakolás a lányokkal, aztán neki is vágtunk Kőbányán és Kispesten át az M5-ösnek. Az út rendkívül semmilyen. Határnál fél órát vártunk. Nagyon nem akadékoskodtak. Csomagtartó kinyitás, ránéznek, becsuk, tovább Szabadkára, Márton kedvenc szecessziós városába, amiből sötétben aztán minden átjött.

A szállás a Studio 11 tulajánál, Attilánál volt. A belvárosban, parkolásiból a II-es zónában. SMS-es parkolás fizetés van, úgyhogy bementem egy trafikba megtudni ennek mikéntjét. A trafikos néninek már nagyon péntek este volt. ...

Némileg bekavart a Sniffyction hétvégi vajdasági kiruccanásába, hogy Krisztián, a Gustave managere pár héttel előtte szólt hogy mennek egy rövid körre Bécs felé. Így a lányokat lepasszoltam Matyinak, én pedig felcsíptem a Tigriseket a Boxerrel.

A helyszín Bécs belvárosában, az Ann My Guard turné Coventry-i helyszínéhez hasonlatosan egy emelt vasúti pálya alatti árkádban van. Igazi hardcore punk hely, még a hangfalak is félig gitárrack-ből, félig acél szellőzőrostélyból lettek összebarkácsolva. A fejünk felett néha-néha eldübörgő vonat annyira nem is zavaró, a hangrendszer permanens, mennydörgés szerű alapzaja már kicsit jobban. De hát punk. Pici a terem, Dávid nem kíméli a dobot, jól utána is húztak mindent. Füldugóval is ...

Az előző részek tartalmából. Nincs. Olvasd el őket. ;) 3 , 2 , 1

Másnap késő délelőtt összekapartuk magunkat és átzúdultunk Djakovóba, Horvátországba. A helyszín szintén kocsma, egész használható méretű. Fejedelmi vacsorát hoztak, a menü a szokásos balkáni csevap és egyéb húsok lepénnyel. Itt jött el az a pont, amikor kezdtem azt érezni, amit fél év után Törökországban a kebabbal kapcsolatban…

A szállás hibátlan, hatalmas apartman. A reggelit ismét elkummantotta a főnök…kezdtem ideges lenni, végül megebédeltük a reggelit délután egykor. Át Zágrábba: végre egy korrekt klub, olyan, amilyennek a klubnak lennie kell. A buli jó volt, cuccokat otthagytuk reggelig.

Most jött a turné – és ebben teljes ...

Az első két rész elolvasható itt és itt . Érdemes. Tudod, Dallas. ;)

Átzúdultunk Mostarba. A mai napig vannak benne lyukas házak, de alapvetően szépen helyreállították, a belvároson nem látszik, hogy 20 éve szétlőttek mindent. A koncerthelyszín egy, már ötven éve létező kulturális központ, amiből a bombázások után csak pár fal maradt, később lelkes helyi művészek foglaltház-szerűen használták, építgették, majd a német követség közreműködésével gyönyörűen újjáépült. Jelenleg egy nagyon hangulatos kávézó, egy nagy udvar és egy kb. 400 fős koncertterem készült el, de tervben vannak új fejlesztések. A helyi srácok nagyon lelkesek, és hál’ Istennek úgy tűnik, a nyugat lélegeztető gépén szép lassan újraéled ...

Ha nem olvastad az előző részt, tedd meg, különben nem fogod érteni, mi történik. Pont, mint a Dallasban.

Következő állomás az éjjel-nappali gumis, ahol kiderült, hogy elfáradt a felni, ott ereszt. Így ez nem oldódott meg, reggel gugli, Debrecenben vettünk egy pótkereket Kolozsvár felé egy bontóban, hogy ne legyen para. (Nem volt, végül pótkerékkel csorogtuk végig a maradék 5000 km-t.)

Kolozsvárott a La Teviben játszottunk, ami egy klasszikus rockkocsma, bejáratott közönséggel, és hála a jó helyi koncertszervezőknek, sok jó rockzenekar megfordul náluk. Nem csak Romániából vagy Magyarországról, nemrég egy brazil RHCP tribute zenekar is zúzott itt. Hangulatos kis utcácskában van, Kolozsvár szívében.

Beszélgettem a ...

Ez a turné az eddigiekhez képest némileg negatívabb hangnemű lesz, ennek apropója, hogy finoman fogalmazva nem a legjobb szájízzel fejeztük be. Ahogy fogyasztjuk a kilométereket, szép lassan érthetővé válik a dolog, illetve az elején igyekszem vázolni a kiindulási állapotot. Minden esetre sajnos ez is hozzátatozik a szakmához, hála Istennek eddig nem futottam bele ilyenbe, remélhetőleg ebből okulva más se fog ezután. Úgy gondolom, hogy elég sok tanulságot le lehet vonni belőle mind emberileg, mind szakmailag. Azt az alcímet is lehetne adni a bejegyzésnek, hogy 'turnépszichológia'.

Lord Bishop egy New Yorki fekete blues zenész, főhadiszállása 20 éve Németországban van. Először zenei mentoromtól és unokatestvéremtől, az újságíró, ...

Gusztávékkal már nem először turnéztunk, együtt nyomtuk le a Sniffyction-nel a Balkánt . Nem is kell sokat visszalapozni hozzá. Első körben a leglényegesebb dolog, hogy sok zenekarral turnéztam már, de elfogultság nélkül mondhatom, hogy ők az egyik, ha nem a legszórakoztatóbb társaság. :D

Július elején egy hétvégi cseh körre indultunk, ami rövidsége ellenére igen sok érdekességet rejtett magában. A turné apropója egy fesztiválfelkérés Boskovicében. Végül a középső bulit lemondták, így lett egy hangulatos dayoff is. Az első buli Vsetínben volt a Száraz Dokk nevű helyen. Régi gyártelep, de még a háború előtti fajtából. A koncertteremben pedig egy vitorláshajó a díszlet és a zenészek szállása egyben. ...

Régi jóbarátom, Tóth Bálint fotós/videós keresett meg, hogy a Kamikaze Scotsmen Erdélyben turnézik, elvállalom-e. A válasz nem volt kérdés.

„A Kamikaze Scotsmen 2011 nyarán alakult Budapesten, a Keleti Blokk Művészeti Központban. A zenekar szokatlan hangszerelésben, valamint sajátos felfogásban közelíti meg a rock világát (azon belül is talán a progressive/psychedelic/artrock hármashoz húz a csapat).” Olvasható a honlapjukon. Zenéjüket hallgatva olyan érzésem van, mintha egy modern, újragondolt Emerson, Lake & Palmert hallanék. És mikor ezt megemlítettem nekik, nem akartak megverni. :)

Maga a turné nem volt hosszú, viszont annál izgalmasabb helyszíneken járunk.

Első állomásunk – a Tigerfiction turnéról már ismerős – ...

Ha lemaradtál az első részről, itt megtalálod.

A Fabrica – amint a nevéből is kiderül – egy régi gyárépületből átalakított igen nagy romkocsma, külön kocsmarésszel, koncertteremmel és gépzenés helyszínnel. 3-400 fős helyszín, profi a stáb, nagyon jó a hangzás és a látvány. (Füstfolyadékot mondjuk tőlünk kaptak. :D)

A bepakolás a belső udvarról volt, ahol hamar feltűntek a szomszéd gyerekek...nem volt túl megnyugtató környék, de Alex biztosított afelől, hogy csak el kell hessegetni őket. Ezt a műveletet rábíztuk inkább a helyi kollégákra.

Habár Alex, a helyi promóterünk helyi supportot is szerzett, sőt, még kicsit meg is turbóztam a facebookon a hirdetést, sajnos a közönség létszáma némileg elmaradt a ...

Még a Sniffyction francia turnéja idején kezdtem szervezni a Balkán utat, aminek biztosítéka egy szerb, Itch nevű, Red Hot Chilihez hasonló zenét játszó zenekar lett volna, akik azt ígérték, hogy cserébe a szervezésért az amerikai kiadójuk beszáll a költségekbe. Pár hónap szervezkedés után egy gyanútlan „miújságabelgrádibulival” kérdés után meglepő fordulatot vett a történet, mikor is angolosan távoztak a már félig leszervezett turnéból.

Mivel a még ki sem írt külföldi turné pályázatban nem bízhattam, megkerestem a Gustave Tiger együttest, akikkel még az ősszel barátkoztam össze, amikor egy véletlen folytán én vittem őket a híres sárga Sprinterrel. A srácok már az elejétől fogva lelkesen fogadták az ötletet és ...