Reggel Glasgowban.

Ránéztem a Master Tourra: (turnéalkalmazás, a turmémenedzser feltölti az összes infót, mi pedig meg tudjuk nézni a telefonon) Glasgow – 10:00 get in, catering ready. Nickkel és Stratossal ki is pattantunk a buszból. Kérdezzük Markust, legnagyobb csalódásunkra elfelejtette frissíteni. Ma is marad a mogyoróvajas kenyér reggelire. Hát röhögtünk egyet, ittunk rá egy kávét, aztán berámolás. Meredek utcán állt meg a busz a klub mögött, az összes konténer rácsúszott az áruhatároló-rudakra (load bar), felmásztam, kiadogattam a dobozokat, aztán Anttival közös erővel kirángattuk őket. Kis reggeli torna. :D

• 
• 

Összeraktam a cuccomat, felpatcheltem a pultot, aztán – bár borzasztó fáradt voltam – elindultam világot ...

Negyedik rész

Elhúztam a redőnyt és ez a látvány fogadott. Liége közepén valahol.

Kis, sörcuppogós klub Liége belsejében. Sétára sajnos most nem volt időm. Backstage némi labirintuson át a föld alatt. Olyan reggelit rittyentettek nekünk ezek a vallonok, morfondíroztunk, hogy kezdjünk neki, olyan szép volt.

• 
• 

Nem akartuk megbolygatni a kompozíciót. De hát az éhség nagy úr. Később még külön levest is főztek nekem, miután megkérdeztem, van-e valami tejtermék a zöldséges krémlevesben.

Fénycucc nem volt az igazi, de nem is vártuk. Galérián volt a helyem. Mikor felmentem koncert előtt, arcomba csapott a finn szauna. Koncert után a színpad se volt gyenge. Antti törölgette a homlokát. Esős load out, hajnalban gurultunk át ...

Itt kezdtük, itt folytattuk.

Strasbourgban nagyon jól összerakott helyszínünk volt. Emeleten volt a backstage, és hídon át lehetett átmenni az előtérben a közönség felett a koncertterembe. Drága Adél, reggeli jókedvemet olyannnyira megalapoztad, hogy vidám hangulatom végigkísérte az építést. Jó benyomást tehettem a helyi fényesre, mert a riderből ügyesen kifelejtett 8 beamjét is engedte, hogy használjam. :) A floorsetet ő építette. Felállított konténerekre szerelt sunstripek voltak, négy nagy spot és még négy wash. Atte csak úgy világított a koncerten. Az elővétel alapján nem számítottunk sok emberre, aztán a végére kis híján teltházas koncertet csináltunk, annyian vettek helyszíni jegyet.

• 
• 
• 

Koncert után végre kényelmesen ...

Második rész – Baszkföld, dayoff, Bilbao buli, travel day, Lyon, Párizs

Prattelni dayoffunkra sikerült annyi időt és energiát összakaparnom, hogy folytassam az írást. Így, a második hét végére, hogy nagy helyeken játszunk, és használható technika van (nem kínai), végre van másfél-két órám koncert előtt pihenni általában.

Bilbao. Nos, a dayoff a kempingben, ahol az első részt írtam, nagyjából írással telt. :D Pihenés, csillezés. Borzasztó hideg, egy WC, a kulcsot a recepciós faházból kell elkérni. Zuhanyzó a másfél kilométerre lévő hostelben...öt euróért. Ma is maradt a fesztiválzuhany.

Másnap legurultunk a belvárosban lévő klubhoz. Eredetileg ez is a másik, kétszer ekkora helyen lett volna, de a turné-tologatások ...

Bilbao felett tanyázunk egy kempingben. Dayoffunk van, holnap reggel ereszkedünk le a városba, hogy a turné ötödik teltházas koncertjét adjuk. (Igen, ez lesz az ötödik koncert. ;))

És most jöjjön valami egészen más...

A covid által kettétört életem tavaly márciusban hirtelen magasabb sebességbe kapcsolt, és olyan szédületes gyorsasággal és töményen hozta be a lemaradást, hogy mire felocsúdtam, van egy csodálatos feleségem, kislányom...és emellé a csoda mellé, ami történt velem szűk egy év alatt, tavaly lenyomtam három turnét, és az egész nyarat végigröpködtem. Egészen elképesztő belegondolni, hogy tavaly hozzávetőleges becsléseim szerint 70 ezer ember látta a munkámat...
Most pedig kéthónapos turnén vagyok a Beast in ...

Csak sikerült elhúzni az időt a befejezéssel, de azok a kárcsonyra érkezett apró lábak elvitték az időmet. ;)

Előzményz

• 
• 
• 
• 

Gyors körülpillantás után visszanyargaltam, mert Subi – Vadvirágok alapító-énekese, hosszú és izgalmas turnékat nyomtunk le a Balkánon – egy utcával arrébb vezeti az egész éjszakás jam-sessiont. Vagy ezer éve nem láttuk egymást, és a turné pörgésében a dönereshez sétálásig eszembe se jutott, hogy fűvárosba költözött. :P Cégi cimborák összetalálkoznak, ahogy ez lenni szokott. Rövidsör volt, de nagyon boldoggá tett aznap este.

Tilburg, Poppodium 013. Ez is azoknak a holland koncerthelyszíneknek az egyike, amit kifejezetten e célra építettek. Akkora loading dock van, hogy két kamion befér. Mi a ...

Előzményz. 1 , 2 .
Ma Nürnberg, ahol régi harcostársammal futunk össze, akivel vállvetve csajoztunk Törökországban. :P Timet is csak turnék alakalmával látogattam az elmúlt 5-6 évben, most sincs másképp. 

A Hirsch az a fajta régi vágású hely, ahol az összes özönvíz előtti dimmeres PAR64 fent van, amivel piros, zöld és  - elég halványan - kék színt lehet csinálni. Legalább a hídon lévő 4 egész jó robotlámpa mellé kitettek még négyet floor setnek. Azért néhány LED-es színezőlámpa igazán felférhetne rá. Minimálban, nem volt vészes, a saját cuccom kellett, hogy kinézzünk valahogy, de nem repkedtem a boldogságtól.
Ma egy nagyon jópofa családi panzióban aludtunk. Fűtés ugyan nem volt, de nagyon hangulatos kis udvara, és ...

Ezt is túléltük valahogy. Hotel a város közepén, és kellemetlenség, hogy mellette egy aréna, amiben épp kézilabda meccs volt aznap. Jamppa 20 percet tekergett, mire parkolót talált. Belem még nem egészen heverte ki a francia ételeket, egész nap alig ettem valamit. De egy jó döner helyre rakta a dolgokat. Még a gyomrunk is a török kajákra van kalibrálva, még hogy nem vagyunk rokonok. :P

Sy, elhagyván a turnét, Chiarát nyertem meg lakótársnak, aki bosszúból, hogy nem tudott aludni a horkolásomtól, vagy nyolcszor felébresztett éjjel. Délután megegyeztünk, hogy Anttit kapja meg, én meg alszom Viljammel...hát Chiara biztos jobban járt. Lemértem. Viljam átlagos horkolása 60 decibel, és vannak még rosszabb pillanatai. A füldugó-fülzúgás ...

Nos, előzmények ITT , amúgy meg in medias res, vagy csapjunk is a közepébe.

Némi izgulás a busz miatt, végül sikerült szerezni egy elég szakadt Ducatot, ugyan az a méret, de hát azok a szagok, hangok...de legalább bika és elhúzza az utánfutót. Reggel nyolckor kilőttem Olaszország irányába, az M7-esen szembe jött velem öt nighliner. Gyors guglizás után leszűkítettem a kört Stingre, aki másnap játszik Pesten és Milánóból jön. :D A gépsárkány. "This is the ugliest van I have ever seen" Viljam - Steve 'n' Seagulls

Az elmúlt évek turnéstressze és a covid alatti teherautózás összegyűlt a gyomromban, a szlovén határra érve leltem meg a gyógymódot a te hangodban, drága Adél. A teljes lelki megnyugvást a Pál Utcai Fiúk Közönséges ...

  Ezt már rég le akartam fényképezni. Nem vágta senki pofán, gyárliag ilyen alakja van. :D

Ferihegy, Skycourt lounge, Airport Scandic Aviacongress, Helsinki, Finnair lounge. Káosz, késés, Finnair lounge, járttörlés. A Finnair váróban összefutottunk a Nightwish-sal. Mentek FEZEN-re. :D

Következő járattal repültünk Ouluba. Meggyőződésem szerint a műszaki hibának hazudott indok valódi háttere, hogy a napi három belföldi járatból kettőt csináltak, mert úgyis befér mindenki egy gépbe... Hála Istennek így is időben odaértünk a fesztiválra. Este tízkor kezdtünk a koncert végére már kicsit kezdett szürkülni. Jó:)

Összerámolás után Kasperi megkínált egy Longeroval, még egyet a zsebembe tömött, nehogy szomjan maradjak. Jólelkű ...

 

No, hát a változatosság kedvéért Helsinkibe repülünk. :D

Ez egy igazán hosszú hétvége...olyannyira, hogy szerdán kezdődik, és hétfőig tart.

Szerda délután bevettük magunk a Skycourt Lounge-ba, mely egység lelki felkészülést kínál a hosszú utazások okozta stressz enyhítésére. Mivel holnap 8 órát buszozunk az északi vadonban, kénytelenek voltunk némi Kaberné Savanyú illetve Bailleys segítségét kérni az ellazuláshoz.  (Még mindig ingyenes Finnair Gold kártyával. A reklám helye).

Reptéri hotel, bőséges reggeli. A következő másfél óra egészen otthonosan telt, míg begyűjtöttük a többieket Helsinki egymástól földrajzilag legtávolabb eső részeiről. Mintha csak egy itthoni zenekar vidéki fesztiváljára ...

Vasárnap buszozgattam az Alestormot, este fényezgettem nekik. A Magyarország nagyot ütött!

Kedden már repültünk Mátéval Berlinbe, ott megvártuk a finneket, aztán 4 óra buszozás a festői Quedlinburgba, ahol a szállásunk volt. UNESCO világörökség városka, a fesztivál a közeli reptéren, de csak másnap, úgyhogy volt fél napom kiegyengetni az idegeimet a koncert előtt. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Rock Harz Open Air fesztivál. Hatalmas színpad, 20 napom körbeslattyogni a várost, ami igen kellemesen alapozta meg a délutáni munkát.ezer ember. Volt idő bővel beállítani a cuccokat. Összefutottam egy szlovén arccal, akivel tavaly kétszer is találkoztam Pesten szolgáltatóként. Vicces, a MOM Kultban én nem emlékeztem, honnan ismerős, most ő kérdezte, hol is ...

A hétvége pár bekezéssel lejjebb, addig is egy kis elmélkedés.

A boldogságról

Exupéry írja a Citadellában, és hát lássuk be, nála jobban kevesen tudták eddig megfogalmazni a dolgok lényegét:

„Ám foglalkoztatni kezdett a dolgok ízének a problémája. Láttam, hogy az egyik tábor lakói szép fazekastárgyakat készítenek. A másikéi meg rútakat. És világosan megértettem, hogy a szép kerámiák gyártásának nincs szavakban megfogalmazható törvénye. Hogy ebben nem segít sem a tanulóévekre fordított költség, sem versengés, sem díjak. Sőt azt is megfigyeltem, hogy azok, akiknek becsvágyát nem a tárgy minősége fűti, hiába szentelik munkájuknak éjszakáikat, csupán nagyképű, közönséges és bonyolult tárgyakat képesek ...

Folytatjukö

Reggel tizenegykor körútra indultam, és mivel Essen központja gyakorlatilag Törökország, nem volt probléma, hogy húsvét hétfő van, hamar szembejött egy étterem. Lelki békémet elnyervén visszaslattyogtam a buszhoz, ahol a menedzser elvtárs által kifosztott Lidl várt minket terülj-terülj asztalka formájában. Rövid séta után összeakadtunk a reggeliző északi népséggel, csatlakoztunk, majd az egyre bővülő társaság az olasz kávézóban stílszerűen némi Aperol Spritz-cel oltotta másnaposságát. Kellemesen elcsillezgettünk délutánig.

Mobilnetem kifogyván a délután folyamán sűrűn látogattam a kis teret, ahol a Marktkirche szakadozó free wifije segítségével próbáltam néha vissza-visszacuppanni a huszonegyedik századba.

...

Akkor még nem sejtettem, hogy...

Érsi rámírt: kell meló? négy nap, Budapest-Krakkó-Varsó-Budapest. Sprinterrel kell vinni körbe a zenekart. Ó, hát persze, megint egy fizetett nyaralás!

Két nappal később megláttam a naptárban: Stene ’n’ Seagulls. Óóóó jeee! ó, nem is akárkik!

Felcsíptem a bébiszittert, majd zúdultunk Ferihegyre. Ennyi cuccal még életemben nem láttam zenekart repülni. Plafonig raktuk a Sprintert. Dobszerkót is viszik magukkal, de olyan vékony az összes dobtest, amik össze vannak matrjoska-babázva egy tokba, hogy fel lehet adni csomagként. Irány a Barba Negra. Délután rápihentem a bulira, azért meghallgattam közben egy koncertfelvételüket. Este Jani bá nyomkodta nekik a gombokat, keverőállásból néztem végig ...

Vosselaar

No, 11:13 get in...lenne. De most derült ki, hogy bevonták a hely engedélyét két nappal ezelőtt – hogy az olasz promóter miért felejtett el tájékoztatni, azt talán sose fogjuk megtudni – úgyhogy várjuk a fejleményeket, hova tovább. A zenészek a három zuhanyzót siratják. A tegnapi – szó szerint – hideg zuhanyként ért élmény után derengett némi remény...látszólag elszállt.

Valami történhetett, lehet egy hét kell, míg megszokja az ember, de az elmúlt két éjszaka már annyit aludtam, egész embernek érzem magam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hatvan kilométerrel arrébb egy Érd, Bluestanya típusú helyszínt sikerült összehozni. A város neve: Bree [ejtsd: Bré] Teleszórtam a floor setemmel az aprócska színpadot, a hollandok egész sokan ...

Magyar és angol hangokra ébredtem. Függönyöm mögül kivújva eltartott pár percig, mire leesett, a sofőr magyaráz nekem angolul, a határőr néni meg magyarul. Aztán, hogy nekem kéne tolmácsolni. Mindenkit egyesével végignézett...schengeni határ. Mikor már azt hittük, végre roboghatunk tovább, de nem értettük, miért állunk még mindig, kiderült, hogy a Surma orosz dobosának lejárt az útlevele, így nem jöhet ki velünk a schengeni zónából. Busz visszafordít, Alex megcsodálhatta a festői Letenye buszállomását, a svédek bevásároltak kizárólag vidéki kisboltokban kapható rágcscákból, majd értetlenkedve számolgattak, miért nem fizettek nagyjából semmit érte. :D

Ücsörögtünk lent a buszban, ki-ki kávéját szürcsölgette, ...

Aschaffenburg

• 
• 
• 

Hosszú éjszaka után lucskos, ratyi időre keltünk a festői német kisváros melletti szállodánál, ahol a get in előtti délelőttöt töltöttük. A Colos-saal emberei három kisbusszal jöttek értünk, crossload [át kell rámolni a cuccot kisbuszba] a mai menü, mert a busz nem mehet be a központban lévő sétálóutcába nap közben. Kedves kis klub (nem is olyan kicsi, olyan 4-500 fős lehet) hatalmas backstage-dzsel az emeleten.

A finom és kiadós reggelit húsvéthoz közeledvén, színesre festett tojásokkal tették mókásabbá. A koncert igazán tombolósra sikeredett, végre úgy éreztem, mindkét zenekar odatette magát, és én is éreztem a stenket. Hála Istennek a busz behúzhatott a klub elé éjjel, így a stagehand-ek hadával ...

A turné nyomokban tartalmaz:

5 svéd
4 amerikai
3 magyar
2 francia
2 orosz
1 angol
1 norvég
1 olasz
1 cseh
1 görög
1 Feröer-szigeteki
és 2 lengyel sofőr

In medias res

Mikor az ember feje kezd csendesen koppangatni a bunk végében, felmerül a gyanú, hogy közelítünk a célállomáshoz. A hatórás megállás után a fiatalabb sofőr vette kezelésbe a gépet. Azóta kicsit tengeri beteg vagyok. Tekintve, hogy a nightliner arra hivatott, hogy az emberek útközben aludjanak benne, ez némileg ront az alvás minőségén.  

• 
• 
• 

Arra jutottam kedves Adél, hogy hogy diszkrét kábultságomban megfoganó, nyomokban szürreális hangulatokat tartalmazó gondolataim digitális lábnyomát legjobb, ha rögtön neked továbbítom, mielőtt még a turnébusz savanyú ...

A képet a wikipediarol nyúltam, mert király. ;)

Repülünk Helsinkibe. Az elmúlt két év véget nem érőnek tűnő várakozása végül mégis véget ért. (sic!) Még mindig bennem van egy kis drukk, nem jön-e közbe megint valami, de hála Istennek, végre, végre, végre: megyünk.

Hosszú hallgatás után egy kis személyes „hogyan is kerültem ide” rovat. Ha nem érdekel, görgessetek lejjebb. :)

Idejére se emlékszem már pontosan, mikor született meg a fejemben a gondolat: nem elég a turnémenedzserkedés. Valami másra vágyok. Valami többet akarok beletenni a sztoriba, valamit adni az embereknek, valamit alkotni. És akkor eszembe jutott, hogy 8 évesen ülök a sulibuliban a pad tetején, míg az osztálytársaim ugrálnak, és egy zseblámpával ...

Történt, hogy új srác jött a céghez, és megkapta az én Mercimet, mert ő hosszú távokat tud tolni, én meg többek között a Junkies koncertek miatt csak hétköznapozok. (Na ez most akkor a cikk beérésére egy időutazás az időutazásban. :P) Nagyon rendes a főni, egy szavam nem lehet, elintézte, hogy tudjak dolgozni a koncertjeimen, megkaptam egy régi vasat...mondván, ezt már úgyis csak rövid távokra akarja.

No, ez igazi vintage darab. Tökéletesen modellezi, milyen volt a múlt századi teherautó-sofőrök élete. 810 ezer km. (A szerelő szerint egymilló-nyolcszáz...) Vannak rajta kerekek, kormány, korongos tachográf, váltó...

Eddig az volt a bajom, hogy nem mozgok eleget meló közben. Nos, ez a probléma megszűnt!

A csodajármű vezetése ...

Egy jó sör a francia riviérán a szerecsen srác büféjében, meg 3000km vezetés nyolcvannal...

Csuda összetett egy hét ez a mostani. Először is pénteken kezdődik. Egy laza bemelegítéssel a (Zorall) Tábor Fesztivál lájton. Aztán jött a szombat, egy, a különleges helyzetre való tekintettel már megszokott 500-as barbás Junkies bulival. És itt a következő újdonság.

Az internet végtelen hullámain szörfözve véletlenül rábukkantam két nagyszerű hölgy Gin Break nevű oldalára, (habár a hölgyek létezése egyelőre nem bizonyított, lehet, hogy csak két program a Mátrixban. Vagy egy program két különböző manifesztációja. Sosem lehet tudni a mai világban, ahol folyton folyvást statiszták veszik körül az embert :P) és az ott olvasottak ...

Nos, kedden hajnalban felvettem az árut és elindultam Németország felé. Az M1-esen két órát álltam, mert egy kolléga belerongyolt a szalagkorlátba, és összelapította a saját fülkéje...láttam a kivágott ajtajú kamiont, mikor megindult a forgalom. Ráadásul szinte ugyanott, ahol pár hónapja egy másik kamion fülkéje lapult ki. Mind a két eset délelőtt történt. Ilyenkor azért az ember kicsit elgondolkozik az élet dolgain...pláne a két nappal későbbi események tükrében ijesztő a dolog, de ne szaladjunk ennyire előre.

Valaki kutyát sétáltatott az autópályán...csak, hogy érzékletesebb legyen a statika. :P

Prága mellett éjszakáztam egy apró 0-24-es kútnál. Már aznap éreztem, hogy valami nem 100%, de annyiszor turnéztam már ...

A heti osztrák kanyaromból sok említésre méltó nem maradt meg, gyaníthatóan azért is, mert közvetlen utána kiküldtek egy hatnapos körre Nizzába, ahol annyi minden érdekesség történt, hogy elnyomta az előző pár, közepesen ingerszegény napot. Azért érdemes említést tenni az Etyekwood díszletesei által minden bizonnyal irigyelt tökéletes horrorfilm helyszínt: a tatabányai pihenő románok és törökök által látogatott illemhelyiségét (ami amúgy láthatóan nem a használói miatt olyan, amilyen). Jó hangosan nézd. :P

Tehát hazavágtattam, kivettem egy 24 órás pihenőt, és indultam is tovább, nem akármilyen szállítmánnyal: a nizzai Frei Cafét kellett ellátni vírus utáni újranyitás alkalmából áruval. És akkor most jöjjön egy ...

Sok minden nem változott múlt hét óta, leszámítva, hogy a menedzser hölgy kivételesen nem virágnak öltözött. ;)
Eltáncoltam a szokásos utamat, kedvenc vidékem talán eddigi legszebb színeiben pompázott.

• 
• 
• 
• 

Isten kedd esténként kárpótlási jegyeket osztogat vérző szívű fénytechnikusának. Ha valaki szeretne csatlakozni és részesedni a jegyek hozamából, keddenként bárkit szívesen látok, de ágy csak egy van a fülkében, úgyhogy amennyiben nem nő a jelentkező, szabad ég alatt kénytelen aludni. :P

Egy teherautó nem taherautó Wunderbaum nélkül. Vettem újautó szagút, 10 évet fiatalodott is a Merci. Most mínusz négy. :D

Valamivel később értem a bundesgrenzére, mint múlt héten, így már besötétedett, mikor a Bigyósdorfok közt ...

Mivel hajnalban még Szombathelyen voltam, most jóval hamarabb elfogyott a vezetési időm, úgyhogy ezúttal hajnali fényében csodáltam a Somló hegyet, reggeli szokásos lerakóim után zúdultam tovább.

Van valami izgalmas abban, hogy a városban, ahol sose éltél, és valószínűleg nem is fogsz, előre köszönnek neked a kátyúk, kíváncsian várod, mennyit haladtak az útépítések, és mikor jön a kedvenc muskátlis házad.

Hazafelé beütött a 34 fok, és persze így ki is derült, hogy a klíma viszonylag alacsony hatásfokkal üzemel, úgyhogy ezért megúsztam egy svéd kört, ne kozmáljak oda a fülkébe, úgyhogy ismét a Merci miatt nyertem meg a szokásos osztrák kanyarom. :)

Sokan kérdeztétek, hogy lehet kibírni hetekig az úton. Nos, rövid ...

"De ha egyszer egy biznisz beindul...jelentem, épp 24 órás pihenőm töltöm egy igen kellemes alpesi kisvároska sörözőjében. Az ablakban muskátli, a gasthaus teljes felülete fapikkelyekkel borított. Némi nyelvi anomália következtében csapolt helyett egy bor erősségű, megmondhatatlan milyen gyümölcs ízű sör adja a pillanatnyi ihletet."

Itt hagytam abba, ide pedig röpke másfél nap és 900 kilométer után jutottam el. Nem titok merre járnak a teherautóink, ráadásul viszonylag kicsi a valószínűsége, hogy a közeljövőben ismét erre fogok költöztetni. :)

• 
• 
• 

Innsbruckot érintve alagútból ki-viaduktra fel, csodaszép hegyek között jutunk el a svájci határ melletti Feldkirch városkájába. Miután egy igen rövid zsákutcában ...

Nos, gyaníthatóan a legutóbbi cikkem folyományaként az előző munkáltatóm nem tartott igényt többé a szolgálataimra. :P

De a szerencsésen jókor, jó helyen elfogyasztott közepesen nagy mennyiségű karcos házipálesznek köszönhetően kedves emberekkel ismerkedtem meg, akik beajánlottak egy nagyon korrekt családi vállalkozáshoz, így egy héttel később már ismét munkába állhattam, ezúttal 7,5 tonnás Mercin, és most a kapitány és az első tiszt is én vagyok. :)

Szépen egyengetik az utam fentről, és ez elég nagy segítség ebben az elcseszett helyzetben, amikor hónapok óta porosodik a frissen vásárolt fénypult, amit márciusban még csillogóra nyomkodtam.

Így aztán kedden felpattantam a masinára, és lezúdultam Ausztriába.

A ...

Már nem is annyira új sorozatunk előző részeit keresd a Turnézokni főoldalán.

Mivel a kolléga elment intézni a nyári bizniszét, másik kapitány mellé osztottak be elsőtisztnek. Azonban már gyanúsan indult a nap – az lenne meglepő ennél a cégnél, ha simán indulna -, mert nem állt bent az a gép, (Lara elhanyagolt mostohatestvére) amivel nekünk kellett volna indulni Olaszországba.

Gyors megfejtés, hogy érthető legyen az egész probléma gyökere: fuvarszervező Mexi kimatekozza, hogy délután ötre visszaér a teherautó, amit mi átveszünk, megyünk a felrakóra, reggel lerakó Olaszországban, felvesszük az árut, kivesszük a 9 órás pihenőt, másnap reggelre Magyarországon vagyunk, pihenő, és mehetünk is éjjel tovább Lengyelországba.

...

Bolondok hülyék napja. :D

Új sorozatunk előző részei  ittö.  Meg  ittö.  És  ittö.   Ittisö.  Lassan beszámozom .

Sejthető volt a bekövetkező katasztrófa, semmi jóval nem kecsegtetett  lerakók és felrakók cunamija...Bp. pipa, zúdulunk Révkomáromba. Híd előtt 20 tonnás tábla, eddig jók vagyunk. Hídnál Cövek Közeg visszafordít: csak 3,5 tonna...na ki a hülye? Vékony megmondta. Fuvarszervező megguglizta. Papírforma szerint minden rendben. Csak a rendőr nem tud róla. Zúdulunk Vámosszabadiba, kamionok jönnek, kamionok mennek. Mi legyen? Híd. Szlovákok kérdés nélkül átengednek. Híd túloldalán vörös szakállas, Matrix-napszemüveges Gimpel Tomi hasonmás barátunk vörös fejjel fogad. „Mondtam, hogy 3,5 tonna, nem ...