Ha már nincs turné - de lesz elég a nyáron - mi mást csinálna az ember, mint elmegy előnyaralni a barátaival. Csehországban amiből rengeteg van a sörön kívül, az a Hrad (vár) illetve zámek (kastély). Rá is cuppantunk a témára, a szlovén tótúra és a portugál világítótorony-túra mintájára.

A cseh Svájcnak is nevezett Cesky Raj a lengyel határtól nem messze, Észak-kelet Csehországban található, Turnov, Mladá Boleslav és Jicín által határolt apró háromszögben fekszik, az egy főre jutó kastélyok száma igen magas errefelé. :)

Másik nagy vonzereje a sok eldugott kis völgy hatalmas sziklákkal. Az egészben az a furcsa és sajátos, hogy nem igazán vannak hegyek, amik indokolnák a sziklákat, azok mégis megbújnak a ...

Jól beígértem a skandináv turnét, azt tessék...az a helyzet, hogy másfél nappal az indulás előtt kavarodott meg úgy minden, hogy itthon maradtam. Nem jött meg időben egy papír a teherautózásomhoz, el is lett engedve a sztori, mert sprinterezünk. Erre a technikusokkal való egyeztetés után mégis s.o.s. teherautó lett a vége a történetnek. Szép piros. Kétszer is beleférnek. Sőt, mivel az utánfutóra meg volt véve minden kompjegy stb, olcsóbb volt vinni, mint hazaküldeni Zlínből. Úgyhogy Piros busz, piros utánfutó, piros teherautó. Csodálatos együttállás. :D

Ezzel a szörnnyel mentek a tavalyi 'A' piacos turnéra, a Powerwolf turnéján az Amaranthe busza volt. 24 félőhelyes, ami kell is, mert a technikusok Bootyard Bandits nevű ...

No, év eleji off-időszak után kezdenek ismét felpörögni az események, az Ethnofil-turné után jövő héten már észak felé robogok, ismét az Alestormmal, ezúttal Skandinávia felé. :)

2018. nyara

Samsara fesztivál. Borzalmas meleg, por, rengeteg mosolygós önkéntes. Egyik se magyar. A catering sátor üres, holland áron mérik a pizzaszelet (használd az automatikus tárgyeset), a nagyszínpad áramellátásáért felelős, kisbusz méretű aggregátorral valamikor délután robog be egy terepjáró.

Deley -jel voltunk lent, nyilván borzalmas csúszás, és a beígért kaja hiánya miatt egyszer csak belebotlottunk a hasonló ügyben kavirnyászó Ethnofil zenekarba. Hangmérnökük régi barátom, még tíz éve (már tíz éve) játszottam a ...

Nem nagyon meséltem még a csapatról. Ugye van 6 izlandi vikingünk , akik közül ráadásul hárman, az egyik gitáros, a basszaros és a billentyűs – az egyetlen lány a turnén – testvérek. Mindegyiküknek tök megjegyezhetetlen neve van, leszámítva Helgát. :D És mindannyian borzasztó aranyos emberek, igazán jó turnézó társaság. Az Alestorm gitárosa a Wisdomból vagy Leanderből ismerős Bodor Máté, Kristóffal (booking ügynök és turnémenedzser) és Marcival (pillanatnyilag a Skalmöldöt hangosította, de előfordult már az Alestorm pultja mögött is, ha meg nem ott, akkor Eluveitie vagy Sepultura koncerteken lehet őt látni a frontban) 20-ból négyen voltunk magyarok a turnén. Elég jó arány. :D
Az Alestorm többi tagja az Egyesült Királyságból ...

Először is köszönöm Nektek, hogy olvassátok a Zoknit, és a visszajelzéseket, hogy érdemes írnom. 

Némi összegzés 2018-ból. ;)

2018 folyamán 16 országban 99 nap alatt 43 ezer kilométert voltam úton valahol Európában. :) 
És ez nekem jó. :D Ha nekem jó, nektek is jó, mert olvasgathattok. :P

Térképen nem tudtam összegezni, mert nincs fotósoppom, és különben se látszana semmi a kontinensből, csak kusza, kék vonalak. :D
2019-ben folytatódik az Alestorm-turné!

Addig is üdvölet!

Má

Előző részek tartalmából .

Oberhausenben szintén egy fesztivál volt, 4-5000 fős helyszín. Skalmöld után kilőttem, mert 900 km Limoges-ig. Megint csak szakadó esős, lucskos idő. Úgy látszik a hollandok aprószemű esőre vannak hitelesítve, amint átértem a határon, a monszun átváltott azzá a sunyi lapos, csontig hatoló szutyokká. Bár a német fegyelem lazulni látszik, amint délnek kanyarodott a pálya, hogy a határ mentén fusson tovább, át-átcsapott a német vihar. Igazán odafigyelhetnének kicsit jobban rá. :P

A belgák a németek zivatarát négyzetre emelték, borzasztó özönvíz, olyan széllökésekkel, hogy két kézzel kapaszkodtam a kormányba, ezt a nagy, vitorla buszt le ne vigye az útról. Azon sem lepődtem volna meg, ha Noé ...

Előre is bocs, ha nem lesz túl sziporkázó ez a cikk, a jövő heti atomabb lesz, de ez alatt a pár nap alatt nem nagyon volt agyam. :P

Ha lemaradtál volna a bevezetőről vagy a román kalandól. ;)

Kidobtam Elődöt a buszvégen és elkacsáztam Bohinjba. A bledi tó mellett vezet végig az út. Gyönyörű vidék. A Winter Days of Metal fesztiválon játszottunk. Igazából megint csak a buli végére mentem be, mert éjjel le kellett zúznom Milánó mellé 600 km-t. Ebből megtettem 200-at hajnal négyig, aztán eldőltem feltöltődni. Hála Istennek az olasz ráérős népség, csak délre kellett odaérni a világ végén lévő klubba. 11:56-kor parkoltam be a nightliner mellé.

Borzasztó hideg a backstage

Azt hiszem eljött az első mélypont. ...

---- Bevezető ----

Sokat kérdezgetitek, hogy mi is a turnémenedzser dolga.

--- szótár 2 ---

rider – minden szüksége információt tartalmazó dokumentum

catering – kaja-pia :)

daysheet – aznapi összes információt tartalmazó dokumentum (timing, címek, helyszín fontosabb adatai, áramforrás a busznak, kontakt személyek, MÁSNAPI információk! ;)

Blue Tac – a turnémenedzser kedvenc játéka

production office – ahol a turnémenedzser dolgozik

shuttle bus – kisbusz, ami szállítgatja a zenészeket, ha a busz nem tud a helyszínen megállni

crossload – akkor van, ha a load in a nightliner által megközelíthetetlen helyen van, elég szívás, mert az összes szart át kell rámolni furgonokba, majd azokból be a helyszínre. Roadok ...

Lehet nem mindenki ismeri a zeneipari argót, itt egy kis értelmező szótár: 

nightliner - egy jó nagy busz, 12-24 ággyal. Mivel a nagyobb produkciók egyrészt nagy távolságokat utaznak két koncert között, másrészt jellemzően délelőtt 10-11-kor érkeznek a helyszínekre építeni, éjjel utaznak. A nightliner  egyrészt viszonylag kibírhatóvá teszi a többhetes-hónapos turnékat, másrészt elég menő. :D

dayoff - Nincs koncert, akkor van, ha olyan messzi van a következő helyszín, hogy egy nap alatt nem tudja megtenni a nightliner még két sofőrrel sem. Másik verzió, ha nem éri meg koncertet kötni aznapra, pl. hétfő.

curfew - eredeti jelentése kijárási tilalom, itt addig kell abbahagyni a zajongást a színpadon, illetve elhagyni a ...

Vasárnap vanö, itt a hétfői dayoff. ( Itt elkezdtük, itt meg folytattuk utunk.)

Összekapartuk magunkat, elslattyogtunk a sarki pékségbe egy jó autentikus reggeliért, aztán elmentünk a Hotelbe, amit Gergő foglalt a belvárosban. Szerencsére a hotel melletti garázs előtt pont volt egy busznyi hely, és a jó üzleti érzékkel rendelkező tulaj természetesen kiadta a buszunknak. Érdekes, hogy a parkolóházba senki nem mehet be, 2-3 ember van rá, hogy folyamatosan ki-be parkoljon az autókkal. Kulcsot le kell adni a manusnál, aki ad egy cetlit cserébe.

A recepción nagyon kedvesek voltak, elláttak bőven jó tanáccsal, pl, hogy visszafelé este inkább ne menjünk át a belvároson. Athén...több helyi forrásunk is állította, hogy a „downtown”-ban nem ...

Itt kezdődik.

Pont naplementekor fordultunk nyugatnak a hegyek felé. Így elég hangulatos utunk volt a kisvárosig, ahol az aznapi buli volt.

A klub egy családi ház átalakítva. Egy jó nagy szoba a koncertterem, 30 emberrel már tele is van.

Szokásos borzasztó késői kezdés, de tele volt a hely, nagyszerű buli volt. Mivel nem fértünk el a szervező srác lakásában mind, négyen ott aludtunk kanapékon, miután sikerült kilökdösni az embereket.

Némi reggeli után néztem délelőtt, besétáltam pár utcára a központ felé. Ugyanolyan érzésem volt, mintha csak Balikesirben (Törökország) mászkáltam volna. Ugyan az a bájos rendezetlenség, ugyanolyan házak – ami nagyon tetszik, hogy minden lakáshoz tartozik egy hatalmas erkély - ha nem ...

Az útvonal meglehetősen egyszerű: egyenesen le Athénba, aztán vissza. Persze volt pár állomás közben. :)

Döcögős kezdés után elérvén a szökési sebességet kilőttünk Pestről, hogy este 11-re Szkopjébe érkezzünk. 

Mind a szerb- mind a macedón határon meglepően kedvesek voltak, eszükbe se jutott a hangszerekkel piszkálódni. Déli szomszédunknál volt egy kis izgulás, de hála Istennek nem abba sorba álltam, ahol az a barátunk állt, aki Szófia felé megszívatott.

Másnap mászkáltunk egyet a városban. Én már jártam Szkopjében, így nem lepett meg a látvány, de a többiek reakciója azonos volt az enyémmel, mikor először erre jártunk.
Aktívan próbálnak történelmet építeni, de ha már az egész országban nem találtak egy ...

Az előző rész.

Épp időben gurultunk be a hajó elé, kis szusszanás és erőt adó leves után már mentek is a meghallgatásra a srácok. Kintről nem szólt rosszul – zsűrin kívül senki nem lehetett bent – de tekintve az elmúlt napok 3000 kilométerét, azért kissé rottyon volt a zenekar. Meglátjuk.

De addig is indiegogo -zunk az új lemezre, és nagyon jópofa ajándékokat találtak ki a srácok!

Mint például ezt a rajzosított zenekart. :)

Gyors szusszanás Pesten, beugrottam a Barba Negrába letesztelni a CO2-ágyúimat, mivel a szeptemberi Junkies-koncertet elmosta az eső, és beázott a jelkábel, így nem működtek. Most hibátlanul fújtak, élesek a harmadikai megmérettetésre!

Szerdán pedig neki is lódultunk Lyonnak, Veronában ...

Jóformán arra sem volt időm, hogy feldolgozzam a Presser-arénabulit , és már lőttünk is ki szélsebesen nyugat felé a Leecherrel .

Tim barátom mindig jól helyezkedik, ahogy Mis-Made-del, az Ann My Guard angol turnéjának végén, vagy a Sniffyction izgalmasra sikerült turnéján ; ismét vendégül látott minket, csak közben Nürnbergbe költözött, hogy félúton el tudjon minket szállásolni. Rendes gyerek, csak a zenekaroknak él. :D
S mivel a Hangfoglaló Program berántott minket a meghallgatásra, becseréltük a három unalmas Brugge-i, párizsi és dijoni dayoffot 1500 km autókázásra.

Egyébként a Leecher indiegogo-kampány keretein belül gyűjt az új lemezére. Itt segíthetsz nekik! Nem akármilyen ajándékokat ...

Fotó: pressergabor.hu

In Medias Res - zenekari próba

Julcsi – a háttércsapat lelke – lejött értem. Átosontunk a terem végén lévő keverőpulthoz. Ha szünet lesz, megbeszéljük a szállítás részleteit.

- Frenk, mit is játszol ott a lábdobon? Azt az előkét hagyd el, bezavar. – Ilyen nüansznyi mélységekig megy el Pici bácsi. Borzasztó precíz, mindent hall, mindent lát. Szünet nem volt, két órán keresztül csiszolgattak két dalt a tökéletességig.

Második fejezet – Aréna

13:59 Az emberek, autók, furgonok, kamionok tobzódnak a bejáratnál.

14:00 F1 kapu kinyílik. Akár a filmekben: mint megannyi kis hangya, az emberek ellepik az üres csarnokot, kamionok zúdulnak be a hatalmas kapun, hogy fél óra múlva maguk köré ürítsék ...

Mit adott nekünk a Börzsönystock? 

Tudod Claire, ahhoz, hogy másokkal őszinte tudj lenni, először meg kell tanulnod magadhoz lenni őszintének. Ez a legfontosabb dolog, amit megtanultam melletted, de mégse melletted. Amikor olyan közel éreztem magam hozzád, de valójában mindig olyan távol voltál, mint a Kis Herceg a bolygójától. De nem hozzád voltam őszinte, hanem magamhoz. Megtanítottál saját magamhoz őszinte lenni, holott te erről mit sem tudtál. Mint a muszlim sommelier, aki szakértője a boroknak, de még soha életében nem kóstolt egyet sem közülük.

Tanítóm voltál, hogy magamról tanuljak, de önmagad tanítványa nem tudtál lenni. Kibontottál bennem egy világot, ami valahol mélyen ott volt elrejtőzve, hiszen máshogy hogyan ...

Forrás: Sziget.hu

Immár harmadik éve, hogy az ő nevét viseli a Sziget nagyszínpada, de a fesztiválozók 99%-ának biztos fogalma sincs róla, hogy ki volt ő. 2016. júliusában végigperzselte a sajtót a halálhíre, aztán el is felejtkeztek volna róla az emberek, ha nem tűnik fel a neve a legnagyobb színpadon. Ez a gesztus sejteti, hogy nem akárki volt Dan.

Fotó: IQ Magazine

Dan Panaitescu a Sziget programmenedzsere volt, vagyis ő volt az az ember, aki a legnagyobb sztárfellépőket hozta a szigetre, a legendák szerint voltak olyan booking ügynökök, akik nagyon kevés fesztiválmenedzserrel álltak szóba, de az egyikük ő volt.

Több ízben játszottunk a román Bucovina előtt (Jelenleg olyan státuszban vannak Romániában, mint itthon a Tankcsapda) ...

Fotó: Tankcsapda

Fénykép a parlamentben. pipa
#mindenféle, sajtótájékoztató. pipa
Több ezer megosztás, még a Lángoló is lehozza. pipa

Kell ennél jobb ingyenes reklám? Ügyesek a fiúk. :P

Szomorú azt látni, hogy mekkora gyűlölet van az emberekben. Az egy dolog, hogy a kormányt utálja, tegye. De, hogy egy általa nagyra tartott – ha nem így lenne, minek követné? – zenekart egy mozdulattal gyűlölet-cunamival áraszt el, csak mert posztolt egy képet a parlamentben, még elszomorítóbb. Mint, amikor a Quimby Tusványoson játszott.
 
Meg, hogy mennyi a birka, aki egy képből csak egy dologra képes asszociálni, és azt fröcsögve bele is üvölti a világba. Nem mintha félteni kéne a Tankcsapdát, de ember! Ki fizeti a Gellért téri TCS ...

Először is teccikelj a fészbúkon ! ;)

Fotó: Trip hajó

Végy egy olasz folkmetál és egy magyar csellómetál bandát, szervezz nekik egy bulit, amit aztán összekavar valaki, aki odahozna másik két együttest azzal a csavarral, hogy amúgy az egyiket már eladták fixre aznapra egy másik buliba. Aztán találjon meg a másik buli szervezője – aki igazából nem szervező, csak buszt ad a külföldi együttesnek, majd az egészet tedd át a Trip hajóra, hogy senki se szívjon rajtad kívül. ;) Ezek után egyeztess le mindent öt különböző együttessel, amelyikből három magyar, de szerencsére van egy ember a hajtásláncban, aki nettó kommunikációs veszteséget termel, de még az idegeiden is citerázik hozzá. Értesd meg a kínaiakkal , hogy mi az az ÁFA, ...

Nyár van, kicsit nyaralunk. Előre szólok, hogy ebben a cikkben érdemes a galériákat végiglapozgatni. ;) Portugáliában októberben is lehet nyaralni. :) Sőt, némileg még kellemesebb is. Nyilván fesztiválszezonban nem sűrűn pihenhet az, aki a zeneiparban dolgozik, így maradt az ősz. És miért Portugália? Első sorban, mert oda megy olcsó Wizz három különböző helyre is (Porto, Lisszabon, Faro). A terv – mivel minél több világítótornyot ki akartunk pipálni -, egyik helyen leszállunk, másikról haza. A legolcsóbb verzió per pillanat a Lisszabon-Faro kör volt. Béreltünk autót, amit le lehet adni a faroi reptéren. A két város közti táv pedig 3-4 nap alatt kényelmesen autózható, bőven hagyva időt a világítótornyok tanulmányozására.

Lacával (Pál Utcai Fiúk/Hiperkarma basszusgitár) összefutottam a gesztenyéskerti PUF koncerten, jól meg is beszéltük, hogy Erdélyben végre pótoljuk az eddig vezetés miatt együtt el nem fogyasztott alkoholmennyiséget. Amilyen csodálatos szállást kaptunk, a hangulat adott volt, bár a vacsora után volt egy pillanat, amikor meginogtunk, de az első feles pálinka meggyőzött, hogy ráérünk még agyunk alfa állapotba állítani.

A Braindogs erdélyi kiruccanása inkább tűnt hétvégi csillezésnek, mint melónak – csak aztán a főnök meg ne nyirbálja a gázsit, mert túl jól érezzük magunkat :P – Ahogy amerikai barátaim mondták, én 450 kilométert eszek reggelire, úgyhogy szombaton jól is laktam, mire a Kolozsvár melletti szállásunkra ...

Lady Gagát összeereszted egy metálbandával. Így lehet a legegyszerűbben leírni a produkciót.

Egy hete hívott Érsi, hogy meló van pénteken, vállalom-e. A38-ról kell Akváriumba mászkálni az amcsikkal, mert kinőtték a hajót, és átkerült a majdnem dupla befogadóképességű Nagy Hallba, viszont az Erzsébet téren macerás megállni egy nightlinerrel.

Reggel felcsíptem a Sprintert, és zúdultam a hajóra. A felső rakparton láttam a buszt, fura volt, hogy nem jönnek le. Várunk a helyi erővel, telefonálgatunk, busz sehol. Felmentem értük, épp akkor indultak. Csakhogy nem a hajóra, hanem a belváros felé vették az irányt. 10 perc múlva jött az email, hogy load in van. Nagyszerű.

Fotó: Katarzyna Cepek

Odagurultam, a József Attila ...

Junkies Erdély

A Junkies vagy tizenöt éve nem volt Erdélyben – leszámítva azt a két fesztivált tavaly nyáron – így majdhogy’ szűz terepnek mondható, és mivel valamiért a határon nem szűrődik át a rockzene újabb generációja, megragadtak az ottani népek az Edda-Ossian-Kalapács-Pokolgép ismertségi szintjén, ami igen sajnálatos. Így aztán nem is vártunk hatalmas teltházakat a hétköznapi buliktól. De egy zenekar profizmusát az mutatja, hogy ugyanolyan bulit nyom le néhány embernek, mint néhány ezernek.

Némileg sűrűre sikerült a május eleje is, bár a március eléggé felpörgetett, áprilisban pedig rövid alapjáraton zümmögés után azért akadt még némi levezetés. A Leecher szófiai rapid hétvégéjéről hazatérvén tényleg ...

Igazából már a háttérsztori is kicsit mókás, mivel úgy kerültem a Turisassal  (finn harcosmetál :D) kapcsolatba, hogy egy jeruzsálemi klubnak írtam, hogy nem akarnak-e Leecher koncertet, akik továbbítottak egy tel-avivi promóterhez, aki közölte, hogy – a fene se gondolta volna – eléggé telített a piac náluk, csak a nagy metál-zenekarokra mennek az emberek, akik majdhogy’ hetente játszanak náluk. Viszont jön a Turisas májusban, oda eléjük be tudna tenni, de nem tud fizetni. Sajnos hétköznap lévén ezt a lehetőséget elvetettem, de rápillantván az oldalukra kiderült, hogy a balkáni turnéjuk egyik vasárnapi állomása Szófia. Rájuk is írtam tüstént, ahonnan meglepően hamar azt a választ kaptam, hogy nekik mindegy, beszéljek a bolgár ...

A decemberi turnén mindkét zenekar meghívást kapott a Rock N Iasi fesztiválra a Bucovinától , így fogant meg a turné második részének ötlete. Iasi – mint azt megtapasztaltuk – messze van. Nem szimplán nagyon messze, olyan messze, hogy már a második napon konszenzus alakult ki a Leecher zenekarban – jómagam is beleértve -, hogy a novemberi bukaresti hétvégét határozatlan időre visszatömjük a szekrénynek egy nagyon eldugott sarkába, ahol remélhetőleg feledésbe is merül az elkövetkező egy-másfél évre biztosan.

Azért, hogy mégse kétszer két napot – vagy fakultatíve 14 órát – élvezzük Románia Uniós forrásból felújított úthálózatának szolgáltatásait (most már tengelytöréstől nem kell tartani, csak az őrült román ...

A Deley egy igazán érdekes instrumentális, elektronikus post-rock történet. Sokszor mentünk már együtt ide-oda, szerveztem nekik egy bukaresti post-rock fesztiválra fellépést, de aztán nem győztem kapacitással, így a srácok egy kölcsön pickuppal mentek le. (Az talán még menőbb volt :D)

A post-rockkal már az Alithiával való első találkozásom óta nagyon jóban vagyok, miután hazajöttem Törökországból, akkor ismerkedtem meg a Sonarral, rajtuk keresztül a Deley-jel. Mindkét banda abban tér el az ausztrál barátaim – ott elég jó a merítés post-rockból - bandáitól, hogy sokkal jobban dominál bennük az elektronika, ettől jóval pszichedelikusabb lesz a történet, rendszeres fellépői a SUN fesztiválnak is.

Ennek a turnénak az ...

Előzmények  itt ,  1 ,  2,   3,   4,   5,   6.

7. rész után

viszonylag frusztrált Mártont még egy kissé sikerült felhúzniuk a holland sofőröknek. Itt álljunk meg egy szóra. Mert van valami a népek autópálya-használati szokásaiban, ami 90%-os általánosítással igenis igaz. Valami néplélek kérdés lesz, majd valaki kikutatja. Lehet a KRESZ-oktatásban kell a hibát keresni…vagy mindkettő. A már régebben említett svájci esetben inkább az előbbi az igaz. A németeknek egyszerűen meg van a kultúrájuk hozzá, hogy használjuk az autópályát. A belgák és a hollandok viszont állítom, hogy rosszabbak magyaroknál!

Mikor 120-szal, kellemes utazóban mégy a belső sávban, elhaladnál egy, a jobboldaliban csorgó autó mellett, aki épp ...

Előzmények  itt ,  1 ,  2,   3,   4, 5, 6. rész :)

Már mikor befejeztük a hangbeállást, elkezdtek szállingózni az emberek, de nekem el kellett vinni a főhőst egy live session felvételre. Visszatértemkor, hirtelen, mintha belecsöppentem volna egy harmincas évekbeli táncos mulatságba. Bár sajnos nem jött értem korabeli autó, hogy visszaröppentsen az időben, de a hatás anélkül is meg volt. Drága Claire! Ha azt gondoltam, biztos otthon éreznéd magad Neversben, hát ebben a pillanatban talán valahol egész máshol, ahol minden gondod elszáll. Az idő megáll…

Ismét elfogott az a művészfilmes hangulat.

Anna, a magas, szőke lány, aki ezeknek a keddeknek a háziasszonya; 30-as éveket idéző ruhában, még a hajviselete is passzol. ...

Sokadik fejezet...á tökmindegy

Ha lenne időnk, és nem vinne el a szélvihar, nagyon szívesen körülnéztem volna azért. Biztos tele van a tengerpart bunkerekkel. Nem beszélve ezekről a mókás, uszonyos hajókról, amit sajnos nem állt módomban közelebbről szemügyre venni, csak a buszból fényképezgettem, amíg nagyon nem dudáltak mögöttem. :D A kedvencem a világítótorony-hajó! :)

Borzasztó hideg- és szélviharos napunk van. Azt gyanítom, izomlázam lesz estére, úgy kell tartani a buszt, hogy ne vigye le a szél a pályáról. Az az idő, amiben ha három és fél percnél többet töltesz kint, apró cafatokra fagysz, majd darabkáidat messze viszi a szél a határban…

Megvilágosodtam, és egyszeriben egyértelművé vált a mindent ...

13. fejezet

Lorin vett egy jack kábelt, úgyhogy igen jelentős mértékben ki lettem tanítva az amerikai country és blue grass zene történetéből kezdetektől napjainkig.

Plusz útközben beugorván Kurthoz Belgiumba buszt cseréltünk, mert már meguntuk. Amúgy se tetszett a színe, meg olyan fapados melósbusz volt, amivel sose turnéznék magamtól. A kéknek van karfás ülése, ami nem műbőr. :P

Borzasztó szakadó esőn át vágtattunk keresztül Németországon, ami csak Belgiumban kezdett abbamaradni, Middelburg Hollandia déli csücskében lévő kis szigeten van. Vagyis nagy valószínűséggel eredetileg félsziget volt, csak elcsapták a bokájánál egy csatornával. Tudjuk, mennyire szeretik a csatornákat ezek a nyugati tengerparti népek. Ez a ...